Öntudat
Öntudat a. m. eszmélet, annak a tudata, hogy én én vagyok; tudat ugyanis az az ősténye a lelki életnek, melynél fogva általában lelki életről lehet szó, az a tény, hogy tudok (érzek, akarok) valamit, hogy tudomásom van belső állapotaimról. Ezt az őstényt nem lehet elemekre bontani, mert abszolut egyszerü; nem lehet más hasonló tényekkel összehasonlítani, mert egyetlen a maga nemében, csak rá lehet mutatni, mint minden őstényre, legfölebb le- v. körülirhatjuk. A fentebbi meghatározások is ilyenek; mind voltakép csak annyit mondanak: tudat annyi, mint tudni valamit. Az a kifejezés: belső állapot, már föltételezi a tudatot, mert a többi állapotoktól a belső állapot abban különbözik, hogy tudatom tárgya. Minden tudatnak épp az a jellemző sajátossága, hogy valaki (egy Én) tud valamit; a legegyszerübb érzetben (kék, édes, fázom stb.) benne van az a két sark: én látom a kéket, érzem az édeset, érzem a hideget; a legegyszerübb érzetben benne van az a sajátosság, hogy egy tudat (alany) tud (érez, akar stb.) valamit, azaz benne van szubjektum és objektum (alany és tárgy), ugy hogy mondhatni, tudat: az a sajátos egysége alanynak és tárgynak, melyet mindenki saját tapasztalatából oly jól ismer. De habár minden tudatnak ez a két sarka elválhatatlan egymástól, mégis majd az egyik, majd a másik nyomulhat előtérbe; némelykor tudatom tárgya oly erős, hogy magamról egészen megfeledkezem, ilyenkor mondjuk: egészen elmerülök a tárgyban, csupa szem, fül vagyok stb. Mikor inkább magamat érzem, magam leszek tudatom tárgya, a tudat tudata keletkezik s ez neveztetik Ö.-nak. Az Ö.-ban a tudat maga válik a tudat tárgyává. Minthogy pedig tudatom tárgyai folyton változhatnak és változnak is, mig a tudottnak a tudóra való vonatkozása, a tudatnak a tudata a lelkileg egészséges embernél mindig ugyanaz marad: az öntudatot, vagyis az Ént állandónak, egységesnek, maga-magával azonosnak tekintjük. Az Ö. fogalma a lélektan egyik legbonylultabb tárgya; az egyéniség, a szabadság, a lélek fogalma összefüggnek vele. Különösen fontos Kantnak, aki az Ö.-ot transzcendentális appercepciónak nevezi, a Tiszta ész kritikájában erre vonatkozó fejtegetései. Lelki betegségek alkalmával az Ö. megzavarodhatik, belső életünknek az öntudat, folytonosságán alapuló összefüggése megszakad, másnak képzeljük magunkat, mint akik vagyunk, ami elégé mutatja, hogy az Ö. a lelki élet mekanizmusán alapuló és ezzel együtt mulékony életjelenség. Ugyanarra, mutat az az alaptény, hogy az álomban is az Ö. egészen v. majdnem egészen megszünik, ellenben tudatunk sok mindenféléről lehet, sőt tudatunk ilyenkor produktiv is lehet és képzeteknek igen sajátos kapcsolatait hozhatja létre. A magyarban Ö. annyi is mint önérzet, aki saját becsét érzi és másokkal is érezteti.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
