Pozsonyi vértörvényszék.
Pozsonyi vértörvényszék. Mikor Wesselényi összeesküvésének elnyomása után Ampringen Gáspár 1673. febr. havában Magyarország kormányzója lett, az osztrákok a legkegyetlenebb módon kezdtek eljárni a felkelésben gyanusítottak ellen. Szelepcsényi érseket, aki eleintén tiltakozott a törvénytelen állapot ellen, azzal nyerték meg, hogy reá bizták a protestánsok megtérítését. Ez 1673 aug. 23. körlevelet intézett az összes felvidéki protestáns papokhoz és tanítókhoz, melyben őket Majláth Miklós koronaügyésznek ama vádja alapján, hogy fő részük volt az 1669-iki összeesküvésben, a pozsonyi kir. helytartósági törvényszék elé idézte. Továbbá azzal vádolták őket, hogy a katolikus hitet gyalázzák, a szenteket és Szűz Máriát gúnyolják, a katolikus papokat pedig megölik. A megjelent 33 lelkészre hamarosan kimondták a halálos itélete, amelyet a király kegyelme oda változtatott, hogy vagy örökre kiköltözködnek az országból, vagy itt maradásuk esetében irásban kötelezik magukat, hogy lemondanak a papi, tanítói tisztről és legjobb erejük szerint támogatni fogják a kormányt a lázadókkal szemben. A megrémült bányavárosoknak, melyek követség útján kérték a királytól a lelkészválasztásra való engedélyt, Szelepcsényi azt válaszolta, hogy kérelmük felett az 1674 máj. 5. tartandó pozsonyi törvényszék fog dönteni. Szelepcsényi ismét felszólította a protestáns papokat és tanítókat, hogy jelenjenek meg, mire sokan Erdélybe, Török- és Németországba menekültek. Háromszázan mégis eljöttek, kik közül 236 aláirta az előbb említett kötelezvényt, a többieket börtönbe vetették vagy gályarabságba küldték Triastbe és Nápolyba. Az utóbbiakat Ruyter (l. o.) közbenjárására szabadon bocsátották.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
