Stanley,
Stanley, 1. Artur Penrhyn, angol tudós, szül. 1815 dec. 13., megh. Londonban 1881 jul. 18-án. Előbb (1858) Oxfordban az egyháztörténelem tanára, 1875. a St.-Andrews-egyetem lord-rektora lett. 1862. elkisérte a walesi herceget keleti útjában. Művei: Sinai and Palestine (4. kiad. 1883); Scenes of the East (1863; Lectures on history of the Jewish church (2 köt., 1884., 8. kiad.); Sermons and essays on the apostolical age (3 kiad. 1874); Historical memorials of Canterbury (10. kiad. 1883); Historical memorials of Westminster Abbey (5. kiad. 1882); Essays on church and state from 1850-70 (új kiad. 1884); Christians institutions (4. kiad. 1883) stb.
2. S. Eduárd Geoffrey Smith gróf, l. Derby (1).
3. S. Eduárd Henrik Smith gróf, l. Derby (2).
4. S. Frigyes Artur, előbb Preston lord, jelenleg Derby gróf, angol államférfiu, szül. 1841 jan. 15. Mint katona kezdette pályáját, a testőrségnél kapitányi rangra emelkedett, később a tartalékban ezredes lett a miliciánál. 1865. a parlamentbe választatott, hol családja hagyományai szerint a konzervativekhez csatlakozott s 1868. Disraeli minisztériumában rövid ideig az admiralitás egyik lordja volt. 1878-80. mint hadügyminiszter működött s ő vezette a fegyverkezést Oroszország ellen; Ciprus okkupációja is alatta ment végbe. A Salisbury-minisztériumban 1885 jun.-tól 1886 jan.-ig gyarmatügyi államtitkár, 1886 aug.-tól 1887 febr.-ig kereskedelmi miniszter volt. 1887. Lord S. of Preston címmel peerré neveztetett ki 1893. bátyja, Derby gróf halála után annak címét és rangját örökölte.
5. S. Henrik Morton, tulajdonképen Rowland Jakab, angol utazó, szül. Walesben (Denbigh mellett) 1841 jan. 28-án. 13 éves koráig a szegények házában nevelték, ekkor mint hajóinas New-Orleansba ment, ahol őt egy S. nevü kereskedő magához vette, kereskedelmi üzletekben taníttatta s végre örökbe fogadta. Később S. mint önkéntes az északi államok hadseregében szolgált. A békekötés után újságiró lett, utazásokat tett Törökországban, Kis-Ázsiában és Persiában, 1868. pedig mint a New York Herald tudósítója Abissziniába ment; 1869. Gordon Bennett jun., a fent említett lap tulajdonosának megbizásából Közép-Afrikába ment, hogy a két év óta nyomaveszett Livingstonet felkeresse, akivel sikerült is 1871 nov. 10. Udsidsiban találkoznia. Erről irta: How I. found Livingstone (London 1872, magyarra ford. Sámi Lajos). 1873-74. részt vett az angoloknak az aszantik királya, Koffi Kalkalli elleni hadjáratában. Erről irta: Coomassie and Magdala (London 18749 c. művét. Erre a New York Herald és a londoni Daily Telegraph költségére ismét Közép-Afrikába ment, amidőn is egyebek közt a Kongo folyamot a legnagyobb nehézségek közt, részint csónakon, részint szárazföldön torkolatáig követte. 1876 nov. 5-én 300 fegyveressel Nyangveból kiindulva, 1877 aug. 8. Bomába érkezett. A Kongónak eddig is ismert 180 km. hosszu alsó folyásán kivül ezen folyamóriásnak további 1360 km. hosszu hajózható vizi útját fedezte fel, amelyhez még a mellékfolyóknak körülbelül 1900 km.-nyi hajózható vizi útja csatlakozik. Erről az expedicióról irta: Trough the dark continent (London 1878, 2 köt., silány magyar fordításban is megjelent). 1879. és 1880. a belga király megbizásából ismét bejárta a Kongót, miután a jelallai vizeséseket megkerülte s felfedezte a folyam középső folyása mentén fekvő mellékfolyóit. E mellett felfedezte a II. Lipót-tavat. Erről közzétette: The Congo and the founding of the free state (London 1885, 2 köt.). 1886-89. az Emin pasa felkeresésére és visszahozására szervezett nagy expediciót vezette. 1887 jan. hagyta el Angliát, Zanzibarban benszülötteket toborzott az expedició kiegészítésére s márc. 18. érkezett meg a Kongóhoz. Ápr. 30. indult el az expedició a S.-Pooltól a folyamon felfelé az Aruvimi mellett fekvő Banaljába; innen jun. 28. gyalog ment tovább az expedició (383 ember). Az Aruvimi folyását követve, egyenesen keletnek tartott, óriási őserdőbe ért, amelyen 160 nap alatt vergődött keresztül, mignem 1887 dec. 13. az Albert-tóhoz érkezett. Hosszas kutatás után végre sikerült 1888 ápr. 29-én Emin pasával Kavallinál összetalálkoznia. A németek azzal vádolják, hogy nem Emin megszabadítására, hanem inkább eltávolítására törekedett, hogy az angolok számára vehesse birtokba a Fehér-Nilus felső vidékét. ezen útjáról irta: In darkest Africa (London 1890). S. ezenkivül készítette: My dark companions and their strange stories (u. o. 1893) és My early travels and adventures in America and Asia (2 köt., u. o. 1895). Utazásainak földrajzi eredményei az első Afrika-utazók közt biztosítanak helyet S.-nek. Első expediciójának fő eredménye, hogy a Tanganika nem tartozik a Nilus forrásrendszerébe. Második útján az Ukereve-tó körülutazása által bebizonyította ennek önállóságát, felfedezte a nagy Albert-Eduárd-tavat s megoldotta a Kongo folyam talányát. Harmadik útjában az Aruvimi egész folyását s a Junkertől felfedezett Nepokot megállapította, aztán az Albert-tónak az Albert-Eduárd-tóval való összefüggését a Szemliki folyó által bebizonyította s végre az Aruvimi mentén s a Victoria-Njanzától nyugatra eső teljesen ismeretlen földeket átkutatta. Hazájába visszatérve, mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták, beválasztották a parlamentbe, hol a konzervativ párt hive. 1897 ápr. 18-22. fiatal nejével együtt Budapesten időzött. V. ö. Reichard P., S. (Berlin 1895); Vámbéry Rusztem, Négy napig S.-vel (Budapesti Hirlap 1897 ápr. 24.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
