Suhayda
Suhayda János, egyetemi tanár, kuriai biró, szül. Miskolcon 1818 dec. 29., megh. Budapesten 1881 szept. 18. szülei Vácra tevén át lakásukat, e város volt tulajdonképeni hazája, hol elemi és középiskolai tanulmányait végezte. 1834. a pesti egyetemre jött, hol a három éves jogászai pályán tanulótársai legjelesebbjei közé tartozott. 1837. a áci egyházmegyei papjelöltek sorába lépett, honné Nádasdy Ferenc gróf püspök a bécsi Pazmaneumba küldte fel. Azonban nem érezvén a papi pályára hivatást, 1839-ben ismét a jogi tanulmnyokhoz fordult, s időközben több előkelő család sarjait a jogi pályára előkészítvén, 1841. letette jogdoktori, s 1842. az ügyvédi vizsgálatokat. Ugyanez évben Vác városa tanácsnokává választatott. Már 1848. felszólíttatott az egyetemi jogi kar részéről, hogy Vizkeleti helyében, ki nem volt képes az egyházjogot hazai nyelven előadni, e tanszéket ideiglenesen lássa el. Elfogadta a meghivást, s ő volt az első, ki a kánonjogot a magyar kir. egyetemen magyar nyelven tanította. Nemsokára az egyházjog rendkivüli tanárává neveztetett ki, mikor aztán váci tanácsosi állásáról lemondva, állandóan Pestre tette át lakását. De a következő 1849. évben már nem folytathatta tanári működését, mert az egyetem is kénytelen volt megérezni az osztrák abszolút kormány uralmának régi állapot visszaállítására irányzott törekvését; Vizkeleti újra elfoglalta tanszékét, hogy a kánonjogot latin nyelven adja elő. 1850-ben jelent meg tollából az ideiglenes törvényszéki szerkezet és polgári törvényszéki rendtartás kommentárja s a váltójogtan kézikönyve. 1851 márc. 28. pestvármegyei törvényszéki ülnökké nevezték ki; ezzel a birói pályára lépett, melyen rövid felbeszakításokkal, élete végeig működött, a birói gyakorlattal szerencsésen kötvén össze a jogi különféle tanszakok elméleti művelését. 1854. a kecskeméti törvényszékhez tették át biróul. s reá bizták az ottani járásbirói hivatal s az úrbéri ügyek vezetését is. 1856. a pesti országos törvényszék tanácsosává, s egy hettel későbben a székesfejérvári törvényszék alelnökévé nevezték ki, hol különösen az árv- és gyámügy rendezése által szerzett érdemet. Az alkotmányos korszak beálltával egy időre rendelkezés alatti állapotba jutott, s az időleges hivatalnemviselés vált irodalmi munkásságának legtermékenyebb szakává, mert ez időben adta ki Magyarország közjogát, Cziráky Antal gróf ismeretes latin munkája nyomán; a Magyar polgári törvénykezés rendszerét, mely 1868-ig, az újabb polgári perrendtartás megjelenéséig négy kiadást ért, 1869. pedig az 1868. LIV. t.-c. nyomán általa átdolgoztatott s kiegészítést nyert. Gyakorlatilag igen jelentékeny műve még ez időből az 1862. készült magyar magánjog rendszere, mely haláláig hat kiadásban látott napvilágot. Az akadémia 1864 jan. 20-án levelező tagjává választotta. Székét 1864 nov. 24. foglalta el a Köteles rész kérdésének fejtegetésével, s ezenkivül még egyszer lépett fel az akadémiában Császár Ferenc felett tartott emlékbeszédével. Újabban reá nehezedett hivatalos elfoglaltsága nem engedte, hogy az akadémiai tudományos eletben erős részt vegyen, mert 1862 ju. 25. a visszaállított m. kir. helytartótanácshoz nevezték ki előadó tanácsosnak, hol a felsőbb oktatás és közművelődés ügye jutott munkaköréül, s e fő szakmáján kívűl mgé egyéb elég terhes és kellemetlen eljárásokkal is, nevezetesen a provizoriumban alkalmazott hivatalnokok visszaélései ellen indított vizsgálatokkal bizták meg, miben igazságosan és helyes tapintattal működött. A magyar felelős kormány megalakulsáa után Horváth Boldizsár az igazságügyi minisztériumhoz vitte át osztálytanácsosnak, s egyideig Eötvös József báró közoktatásügyi tárcájánál is viselte a felsőbb tanulmányügy vezetését. Ez utóbbi alól felmentetvén, mint már előbb, a birói államvizsgálati bizottság tagja volt. 1867 jul. 6. az államtudományi vizsgálati bizottság s az igazságügyi tárcánál felállított telekkönyvi vizsgáló bizottság elnöke lett; ezenkivül a kormány egyik képviselője az országos tatisztikai tanácsban. 1869. a hétszemélyes tábla birái közé sorozták, s a kuria átalakulása után a legfőbb itélőszéki osztályához vitték át, hol haláláig ernyedetlen szorgalommal dolgozott. A napirenden levő kodifikáció munkálataiban buzgó részt véve Tanulmányok a polgári magánjogi kodifikáció terén c. cikksorozattal lépett fel, és hol külön monográfiákban, hol szaklapi cikkekben, főleg a Jogtudományi közlöny 1868-iki folyamában járult a nagy munkához. Ily monográfiája A honosságról és külföldiekről (Pest 1867) s ide tartozó cikksorozatai: Adatok és eszmetöredékek a polgári házasságról; Az irodalmi s művészeti jogokról; Az egyetemi tantervről; A házassági válóperekről. Az akadémiában Konek Sándor rendes tag tartott felette emlékbeszédet 1882 febr. 27. V. ö. Magyar Akad. Emlékbeszédek (1882. 2. szám).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
