Sully
Sully (ejtsd: szüli) Béthune Miksa, Rosny báró, S. herceg, francia államférfiu, szül. rosnyban (Nantes mellett) 1560 dec. 13., megh. 1641 dec. 21-én. A református hitben neveltetett fel s együtt tanult Navarrai Henrikkel, kihez kezdettől fogva a legbensőbb barátság kötelékei fűzték. A hugenotta háborukban Navarrai Henrik oldala mellett küzdött Coutras (1587) és Ivrynél (1590); de bár szigoru protestáns volt, ő maga ajánlotta hazaszeretetből IV. Henriknek 1593. az áttérést a katolicizmusra, hogy a polgárháborunak vége szakadjon. 1597. a pénzügyi rendezésével bizatván meg, a felszaporodott államadósságot, mely 200 millió livrest tett, törlesztette, az elpazarolt királyi jószágokat visszaszerezte, sok fölösleges hivatalt megszüntetett, egyszerüsítette és rendezte az adórendszert, utakat épített, meghonosította a selyemszövést és mindenekfölött emelte a földmívelést. Ez utóbbi és az állattenyésztés - mondotta - azok az emlők, melyekből Franciaország táplálkozik. A mellett katonai dolgokban is tett újításokat. Mint a tüzérség és az ország összes erődeinek főfelügyelője, megtisztította az országot a rablóbandáktól és a köznyugalmat helyreállította. Az 1600-iki szavójai háboruban elfoglalta a bevehetetleneknek tartott Montmélien és Bourg várakat. A békekötés után a kikötők, folyók és csatornák örökös kapitányává neveztetvén ki, szabaddá tette a gabonakereskedést, megkezdette Franciaország nagyszerü csatornahálózatának kiépítését s általában sokat tett a közlekedésügy jobb karba helyezésére. Ugyancsak ő vezette a külügyeket is. IV. henrik őt 1604. Poltou kormányzójává nevezte, 1606. az örökös hercegi címmel tüntette ki. IV. Henrik halála után azonban kegyvesztetté lett, állását és befolyását elvesztette s a S.-i kastélyba volt kénytelen visszavonulni. Mind a mellett XIII. lajos 1634 marsallá nevezte őt ki. Korára nézve igen fontos, habár nem mindig megbizható és sértett hiuságát visszatükröző emlékiratai (Mémoires) Amsterdamban 1634-ben jelentek meg (2 köt., 2 pótkötet 1662). Újabban sokszorosan meghamisítva L'Écluse apát adta ki azokat (8 kötet, u. o. 1745). Életrajzát megirták Legouvé (Páris 1873); Gourdault (3. kiad. Tours 1877); Bouvet de Cressé (u. o. 1878); Dussieux (Páris 1887); Chailley (u. o. 1888); Ritter, Die Memoiren S.-s (München 1871). Philippson, Heinrich IV. und Philipp III. (3 köt., 1876). V. ö. a IV. Henrik és XIII. Lajosról szóló munkákat; Kückelhaus, Des Ursprung des Planes vom ewigen Frieden in den Memoiren des Herzogs von S. (Berlin 1893).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
