Szaniszló
Szaniszló (I.), a Leszczynszki-családból, lengyel király, szül. Lembergben 1677 okt. 20., meghalt 1766 febr. 23., Leszczynszki Ráfael (l. o.) fia. Posen hoszpodárja volt, midőn a lengyel nagyok 1704. XII. Károly svéd király táborába küldték, aki II. Ágost (l. o.) lengyel királyt ismént letette volt. Károlynak Sz. annyira megtetszett, hogy lengyel királylyá választatta (1704). A poltavai csata után azonban Sz. csillaga is letünt, menekülnie kellett és arra határozta el magát, hogy a koronáról lemond. De midőn a török földön tartózkodó XII. Károlyhoz utazott, hogy annak beleegyezését kikérje, Moldva hoszpodárja elfogatta és Benderbe vitette, hol 1714-ig fogva tartották. 1714. XII. Károly megbocsátott neki és a zweibrückeni fejedelemséggel kárpótolta fogságáért. XII. Károly halála után a francia udvar Sz.-t Weissenburgban internálta (Elzászban), később pedig XV. Lajos király Sz. szép leányát Máriát jegyezte el, akire azonban a korona sok bút hozott. II. Ágost halála után az egyik (francia szoldot húzó) lengyel párt trónjelöltnek kiáltotta ki Sz.-t, versenytársa azonban, III. Ágost (l. o.) az országból elűzte, sőt az oroszok Danzigban majdnem elfogták. Az 1735-iki bécsi béke értelmében a lengyel koronáról lemondott, a királyi címet ellenben holtiglan megtarthatta. A francia királytól egyúttal Lotaiát és Bart kapta, azzal a kikötéssel, hogy e két hercegség Sz. halála után Franciaországra szállandanak vissza. Munkái (Oeuvres du philosophe beinfaisant, Páris 1765) 4 kötetben jelentek meg, újabb kiad. 1850.
2. Sz. (II.) Ágost, a lengyelek utolsó királya, szül. Wolcynban 1732 január 17., megh. Szent-Péterváron 1798 február 12. Poniatowski Szaniszló gróf és Czartoriska Konstancia hercegnő fia. 1752 óta részt vett az országgyüléseken, III. Ágost király pedig Szent-Pétervárra küldötte, ahol Katalin nagyhercegnő (utóbb cárnő) kegyébe fogadta. III. Ágost halála után Katalin cárnő mindaddig nem nyugodott, mig a lengyelek 1764. Sz.-t királylyá nem választották és megkoronázták. Idővel teljesen a cárnő uszályhordozója lett és maga ellen zúdította a bari konfederáció haragját. 1771-ben néhány nemes el is rabolta Varsóból és egy közeli erdőbe vitte, ahonnan azonban Sz.-nak szabadulnia sikerült. Midőn Lengyelország sorsa beteljesedett és a három szomszéd az országot első ízben felosztotta, Sz. hasztalan tiltakozott e felosztás ellen; mind a mellett továbbra is megmaradt orosz befolyás alatt. 1791-ben kissé helyreállította tekintélyét azzal, hogy az új alkotmányt elismerte. De Oroszország és Poroszország fenyegetései előtt csaskhamar meglapult, felfüggesztette az alkotmányt és tagja lett a targovicai konfederációnak, amely az oroszok malmára hajtá a vizet. Midőn az orosz és a porosz 1793. másodszor rabolta meg Lengyelországot, Sz. újra tiltakozott, amivel azonban csak azt érte el, hogy a cárnő parancsára Grodnóba vitték, ahol mindaddig fogva tartották, mignem Lengyelországnak harmadik felosztását is elismerte (1795). I. Pál cár Szent-Pétervárra hivta és nyugdíjat biztosított neki. Sz. emlékiratai (Mémoires secrets et inédits de S.) csak 1862. jelentek meg Lipcsében. V. ö. a Lengyelországról szóló irodalmat.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
