Vaskor,
Vaskor, az őskor művelődési haladásának harmadik és utolsó korszaka. A V.-nak Európa északibb részein több fázisát ismerik, mint a délibb vidékeken. Kr. e. 100-tól Kr. u. 500-ig volt a régi V., mely a rómaiak uralma előtti és alatti, valamint a népvándorlási időket foglalta magában, a VI-VIII. sz.-ig volt a közép és a X. sz.-ig az ifjabb V. Németország és Európa délibb vidékein azonban már 2-3 századdal előbb ismerhették az eszközök vasból való készítésének módját. Igy p. a hires hallstatti sírhelyeken számos vasból készített kardot, tőrt, baltát stb. találtak, mig Németország északibb vidékein ugyanazon időből (Kr. e. VII-IV. sz.) csak bronztárgyakat leltek. Az őstörténelem azért ezen egész korszakot hallstatti korszaknak nevezi, mivel ezen időnek legjellegzetesebb, legtöbbet mondó bizonyítékai a hallstatti leletekből kerültek ki. A hallstatti kor különben azonos a bronzkorszak legutolsó stádiumával, mert a hallstatti sírhelyeken is találtattak meg bronzkészítmények is, az északibb részeken pedig ugyanakkor még csakis bronztárgyakat használtak. Gyakoribb mág a vas az u. n. la-tene-korszakban, mely a Kr. e. három és a Kr. u. első századot foglalja magában, mindenbel kelta ízlést és művelődést hidetve. Nevét az ezen idők legnevezetesebb leletétől nyerte a neufchacircumlflexteli tóban Marin közelében talált, a vaskorszakból eredő cölöpépítménytől. A legtöbb régi kulturnép ismerte a vasat. Azért is lehetetlen V. alatt bizonyos évszámok által teljesen meghatározott időt érteni. Németországban körülbelül Kr. e. néhány századdal kezdődött s egész a császárok idejéig tartott.
Ami Magyarországot illeti, az összes V. a hallstatti és a la-tenei, a kelta törzsek uralmával függ össze a dunántúli részekben s minden valószinüség szerint általuk hozatott be. A bronzkorszaknak a V.-ba való átmeneti időszakából származó emlékeink mind egyszerübbek, mint azok, melyek a szomszéd országokban találtattak. A la-tene-korszakot hazánkban bőven tanulmányozhatjuk hazai sírleleteinkből, melyek különösen a dunántúli vármegyékben sűrün fordulnak elő. Ezen időben ismerik már magyar földön az érmeket. A nemzeti muzeum igen sok részint itt készített, részint külföldről ide hozott leletet őriz és pedig kengyelfibulákat, galata-érmeket, fibulákat, karpereceket és egyéb ékszereket (a második teremben), tőröket, lándsahegyeket, lószerszámokat stb. A V.-ban már a fazekas-korongot is használták s az edényeknek kezdenek díszesebb alakot adni. Rajzokkal is találkozunk rajtuk, ezek azonban nagyobbrészt mértaniak. A szárazdi leletek kifejlett zománc- és üvegiparról tesznek tanuságot. Az e készítméyeken megnyilatkozó római ízlés bizonyítja a rómaiak befolyását hazánk kulturájának fejlődésére. V. ö. Pulszky Ferenc, Magyarország archaeologiája (2 köt., Budapest 1897).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
