SALAMON
SALAMON (békességes, békés; béke). A 12 törzsből egyesített Izráel harmadik és utolsó királya; Dávid és Betsábé fia (2Sám 12,24; 1Krón 3,5); mikor Dávid már nagyon megöregedett, felkenték királlyá (1Kir 1); bosszút állt Abjátáron, Sémein (17) Adónián (1) és Joábon (1) (1Kir 2); feleségül vette a fáraó leányát (1Kir 3,1); Istentől értelmes és bölcs szívet kért, és messze földön híres volt bölcsességéről (1Kir 3,5–28; 10,1–10; 2Krón 1,3–12); Hirám (1), tíruszi király támogatásával felépítette az első templomot és saját királyi palotáját (1Kir 5–8; 2Krón 2–7); robotmunkásokat szedett össze, hogy hatalmas építési terveit véghez vihesse (1Kir 5,13–17; 9,19–21); az akkor ismert világ legtávolabbi részével is kereskedelmi kapcsolatban állt, s ebből származott mesés gazdagsága (1Kir 10,11–29); a természet nagy barátja és kutatója (1Kir 4,33), bölcs mondások, énekek és zsoltárok szerzője; tőle származik az Énekek éneke, a Példabeszédek és a Prédikátor könyve; számos külföldi felesége eltévelyítette, hogy a pogány kultuszoknak jelentős engedményeket tegyen; halála után Izráel északi tíz törzse nem volt hajlandó fiát, Roboámot királyul elfogadni, és saját külön királyt választott magának Jeroboám személyében, aki korábban Salamon építkezéseinek a felügyelője volt; Salamon rendkívüli képességű ember volt, nagyszerű lehetőségekkel, de élete vége felé csődöt mondott.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
