Efezusiaknak írt levél
Efezusiaknak írt levél, Ef: protokanonikus úsz-i irat, Pál ap. levele, a ® fogságban írt levelek egyike. – I. Keletkezése. Az Efezusban kitétel (1,1) több jelentős kéziratban nem szerepel, s bár minden kézirat el van látva az efezusiaknak címzéssel, ez nem Páltól való. Ezen túlmenően az Ef semmi jelét nem mutatja a címzettekkel való személyes kapcsolatnak. Nemegyszer úgy látszik, hogy Pál nem is ismerte a címzetteket (1,15; 4,21), és őt sem ismerték a címzettek (3,2–4), jóllehet legalább 3 évig tanított Efezusban (ApCsel 19), és az ApCsel 20: Pál és az efezusiak kölcsönösen jól ismerték egymást. Két föltevés van az Ef címzettjeiről: 1. Az Ef tkp. a laodiceai híveknek szól, s azonos a Kol 4,16: említett levéllel. Ez a föltevés összhangban áll Markion Kánonjával is, ahol is Laodicea szerepel címzettként. De kérdés, hogy az eredeti címzés („laodiceaiaknak”) miképp változhatott át („efezusiaknak”); de ezen túlmenően az említett személytelenségre sincs magyarázat (Pál a 4,16: üdvözölte a laodiceaiakat, feltűnő tehát, hogy a saját levelükben nem köszönti őket!) – 2. Az Ef valójában körlevél Kisázsia egyh.-ainak. A textus receptus egy efezusi másolatra vezethető vissza, Markion Kánonja viszont a laodiceai másolaton alapszik, amely egyébként a Kol 4,16: említett levéllel is azonos lehet. De kérdés, vajon miért nem említi meg Pál egyenként azokat az egyh.-akat, amelyeknek levelét szánja, ahogy azt más esetekben (Gal 1,2; 2Kor 1,1) teszi. Annyi bizonyosra vehető az egyezések alapján, hogy az Ef nem sokkal a Kol után keletkezett, tehát Kr. u. 61 v. 62: Pál első róm. fogsága idején. – II. Eredetisége. Míg a szakemberek a Kol szerzőségét újabban egyre inkább Pálnak tulajdonítják, az Ef eredetiségét még mindig vitatják, és egyik tanítványa művének tartják, aki az 1. sz. végén élt, és mintegy Pál leveleinek bevezetőjéül, a Kolosszeieknek írt levél alapján összefoglalta Pál tanítását. Mindamellett: a katolikus exegeták zöme az Ef eredetisége mellett foglal állást. – Az ~ eredetisége ellen felhozott érvek 1. Az Ef tartalmaz 36 olyan szót, amely Pálnál másutt nem fordul elő. Ez a szám azonban nem nagyobb annál, amennyi Pálnál másutt nem szereplő szót a többi hasonló méretű levél is tartalmaz (Gal: 39; Fil: 30). Ezen túl az új szavak az új képekkel is összefüggésbe hozhatók (az Egyh. mint menyasszony, szellemi fölfegyverkezés, Ef 6,13). – 2. Eltér a stílus (ünnepélyes és olykor bonyolult szerkezetek, pl. 1,3–14). Ez a többi levélben is megállapítható (pl. Róm 3,21–26), és azzal is magyarázható, hogy az Ef nem vitatkozik. – 3. Tartalmi szempontból az Ef erősen eltér Pál többi levelétől; ám az új gondolatok a régiekből következnek (2,8–10). – 4. Az Ef és a Kol sokban egyezik egymással (a 155 versből 73 párhuzamos; 1,22 kk. = Kol 1,18 kk.; 3,8–10 = Kol 1,27; 4,3–6 = Kol 3,14 kk.; 6,21 = Kol 4,7 stb.). Ennek ellenére az Ef nem szolgai másolat, a Kol gondolatai – az új gondolatokkal összhangban – mélyebb összefüggésbe vannak beépítve. – Az Ef eredetisége ellen felhozott érvek tehát nem bizonyítják, hogy a 2. sz.-ig visszavezethető hagyománytól eltérően kellene állást foglalni. S az sem hihető, hogy egy olyan egyh.-i közösség, mint az efezusi, amely Pált jól ismerte, egy nem hiteles Pál-levelet minden további nélkül elfogadott volna. Az viszont továbbra is föltehető, hogy a levél megfogalmazását Pál az egyik tanítványára bízta és ehhez mintaként a Kolosszeieknek írt levelét adta. – III. Tartalma. A Kol és az Ef közti feltűnő hasonlóság azzal magyarázható, hogy a kolosszeiek tévedésével szembekerülve Pál újra átgondolta Krisztus és az Egyh. viszonyát, és mélyebben belelátott ebbe a titokba. Új ismereteit be akarta illeszteni tanítása egészébe, ezért írta ezt a tárgyilagos, nyugodt hangvételű levelet, amelyben nyoma sincs a polémiának, tehát kb. olyan viszony van az Ef és a Kol, mint a Gal és a Róm között. Igy érthető, hogy a régebbi Kolosszei levélhez képest az Ef új gondolatokat tartalmaz, ugyanakkor sok tekintetben rokon a Kolosszeieknek írt levéllel. A kolosszeiek tévedése alkalmat nyújtott Pálnak arra, hogy a megváltás kozmikus jellegére rávilágítson (1,10.21; 3,10; 4,10), s ugyanakkor Krisztus megdicsőülését is nagyobb mértékben hangsúlyozza. Innen érthető módon az Egyh.-at itt nem annyira Krisztus testeként szemléli (1Kor 12,12–27), hanem inkább a különbséget domborítja ki az Egyh. megdicsőült, diadalmas Feje (Ef 1,22; 4,15) és a test között, amely még nem jutott el a teljességre (4,13–16); ugyanígy különbséget tesz Pál a szegletkő és az épület (2,20), valamint Krisztus és menyasszonya (5,23–32) között is. Ebből következően most a hívek már nem tagokként állnak egymással szemben (1Kor 6,15), hanem a Fővel szemben a testet alkotják, valamennyien együtt. Az Ef-ben az „egyház” már nem az egyes közösségekre vonatkozik, hanem az Egyh. egészére, amely „teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz” (1,23; vö. 3,19; 4,13). Ennek az egységnek egyik sajátossága a békesség zsidók és pogányok között (2,14). Ezt a gondolatot Pál üdvösségtört.-ileg taglalja, és főleg Isten üdvözítő tervének kinyilatkoztatását emeli ki, azt a misztériumot, amely addig el volt rejtve (1,9; 3,3.9), s amelynek Pál a szolgája (3. f.) – Az Ef felépítése tehát teljesen világos: a tanító részben (1–3) Pál bemutatta Isten üdvözítő tervét (1,3–2,11) és rámutatott a zsidók és a pogányok egységére (2,11–3,13), majd imádsággal zárta le ezt a részt (3,14–21). Az intelmet tartalmazó részben (4–6) levonta azokat a következtetéseket, amelyeket a tanításból a keresztényeknek le kell vonniuk: egység (4,1–16), lelki megújulás (4,17–5,20), családi erények (5,21–6,9) és harc a Sátán ellen (6,10–24).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
