étkezési törvények
étkezési törvények: Mint a legtöbb ókori és primitív nép körében, Izr.-ben is voltak törv.-ei az étkezésnek; ezek a ® tiszta és a tisztátalan közti különbségeken alapultak. A tisztátalan étel tisztátalanná tett, ezért szigorúan tiltott dolog volt. – 1. Ősrégi a ® vér fogyasztására vonatkozó tilalom (Ter 9,4; Lev 19,26; 1Sám 14,32–35): a vér maga a lélek v. a lélek székhelye (MTörv 12,23; vö. Ter 9,5; Lev 17,11), de eredetileg az attól való félelem húzódott meg a tilalom mögött, hogy a saját lelkük összevegyül egy idegen lelkével, és ez veszedelmet hoz rájuk; a 17,11 arra hivatkozik, hogy a vér engesztelésre szolgál (vö. 17,11; MTörv 12,16.24). – 2. Az elhullott v. széttépett állat húsából enni, amelynek a vére nem folyt ki, hasonló okokból tilos volt (Lev 11,39 kk.; 17,15; MTörv 14,21; de az idegeneknek a 14,21 megengedi), sőt azt még megérinteni sem volt szabad (Lev 11,39; 17,15), mert tisztátalanná vált tőle az étel (11,34). A Kiv 21,28 az öklelő, embert ölő bika húsának az elfogyasztását is tiltotta. – 3. Tilos volt az összes tisztátalan állat húsának fogyasztása (Lev 11; MTörv 14,3–9). – 4. Az első 3 évben nem ehették Izr. fiai a gyümölcsfák termését sem; a 4. évben a gyümölcs Jahvét illette meg (Lev 19,23–25). – 5. A 7,22 kk. tiltja az áldozati állatok (szarvasmarha, juh, kecske) zsírjának fogyasztását; ezt Jahvénak kellett feláldozni (3,3 kk. 9). Az elhullott v. széttépett állat zsírját felhasználták ugyan, de nem ették meg (7,24). Az áldozati állatnak azokból a részeiből, amelyeket Jahvénak felajánlottak v. amelyek a papot illették meg, idegen nem ehetett (22,10). – 6. A házban kiterített holttesttől az étel tisztátalanná vált (vö. Szám 19,14; Oz 9,4); tisztátalannak számítottak azok az ételfélék is, amelyeket idegen, azaz tisztátalan földön állítottak elő (9,3; vö. Ám 7,17), főleg a pogányok ételei, italai (Dán 1,8) voltak tisztátalanok. – A törv. azoknak, akik vért fogyasztanak, igen szigorú büntetést helyez kilátásba (Lev 17,10.14); egyszersmind azonban a tisztulást is előírja mindenkinek, aki tisztátalan v. elhullott állatot evett v. érintett (11,24–28.39 kk.). A Makkabeusok korában a jámbor zsidók inkább meghaltak, mint hogy az ~et megszegjék (2Mak 6,18–31; 7). – Az ÚSz idején igen szigorúan vették az ~et (ApCsel 10,14). A farizeusok evés előtt gondosan megmosták a kezüket (Mt 15,2) és nagy gondot fordítottak az edények (külső) tisztaságára is (23,25; Mk 7,4), nehogy valami tisztátalant egyenek v. érintsenek. Jóllehet Jézus elvben állást foglalt a tiszta és tisztátalan megkülönböztetése ellen, a zsidókeresztények még sokáig ragaszkodtak az ~hez, úgyhogy az ® apostoli határozat az Antióchiában, Szíriában és Kilíkiában élő pogánykeresztényeknek előírta, hogy tartózkodjanak az áldozati állat húsának, a vérnek és a fojtott állatnak a fogyasztásától (ApCsel 15,28 kk.). Ezt Pál ap. Korintus (1Kor 8), Galácia (Gal 4,9) és Kolossze (Kol 2,21) egyh.-aira nem terjesztette ki, de némelyik gör. egyh.-ban egészen a 9. sz.-ig figyelembe vették.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
