kísértethit
kísértethit: I. Az ókori Mezopotámiában úgy vélték, hogy aki vízbefulladt, lezuhant valahonnan, leánykorban v. szülés előtt halt meg, annak lelke az alvilágban (® holtak országa) nem lel nyugalmat. Ugyanezt a sorsot tulajdonították azoknak is, akiknek holttestét nem temették el, v. akiknél elmulasztották a ® halottakról való gondoskodást (főként ha vizet nem adtak melléjük). Ezek az „elkeseredett” lelkek a földön bolyonganak, s az élőket betegségekkel és más bajokkal gyötrik. Halottidézéssel, az alvilági istenek segítségül hívásával, mágikus cselekményekkel és vízöntéssel próbálták ezeket a lelkeket elnyugtatni. – II. A Szentírás a ~ről kifejezetten nem beszél, egyes szerzők azonban úgy vélik, hogy bizonyos izr. szokások a ~tel magyarázhatók. Így pl. a holttest érintésének tilalma (Lev 21,1.11; Szám 5,2; 19,11–22; Ag 2,13) annak a néphitnek megnyilatkozása lenne, hogy a halottakból ártó erő árad; a halott mellett a nyitott edények is tisztátalanná váltak, mert úgy hitték, hogy az alvilágtól félő lélek elbújik bennük (Szám 19,15); a siratással, a ruha megszaggatásával, a zsákba és hamuba üléssel, a haj lenyírásával és a bőr bevagdalásával felismerhetetlenné akarták tenni magukat, hogy a halott lelke meg ne támadja őket. A ~re támaszkodna a MTörv 21,22: a kivégzettet még az este beállta előtt el kell temetni, s a sír fölé összehordott nagy kőhalom is (Józs 7,26; 8,29; 2Sám 18,17), amellyel a halott lelkét be akarták zárni a sírba, ill. el akarták fedni a kiontott vért, hogy így a lélek bosszúját elkerüljék (Ter 37,26; Jób 16,18; 24,12; Iz 26,21; Ez 24,7). – Nincs kizárva, hogy az olyan cselekmények, mint pl. egy meggyilkolt ember holttestének kőhalom alá rejtése, kezdetben ~ből származtak, valójában azonban a belső megindultság erős megnyilvánulásai. ® Halottsiratást ui. pl. a halálesettől függetlenül is végeztek. A tisztátalansági törv.-ek alapja az lehet, hogy a halált átoknak tekintették, a fölbomlás kezdetének, mely nem más, mint a káosz hatalmának megnyilvánulása a kozmosz életében. E szemléletmód főleg Ezekiel után terjedt el, aki azt, hogy a királyokat Jeruzsálemen belül temették el, a templom megszentségtelenítésének tartotta (43,7); ezzel ellentétes értelmű a Ter 50,1; 1Sám 25,1. Az ÓSz vallásosságában a ~ háttérbe szorul, mert pl. az éhínséget nem a Saul által megölt gibeoniták lelkei okozták, hanem maga Jahve bocsátott a népre (2Sám 21,1); s nem a lélek bolyong a kiontott vér körül, hanem a vér kiált bosszúért az égbe mindaddig, amíg el nem takarják (Ter 37,26; Jób 16,18; Iz 26,21; Ez 24,7).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
