közösség
közösség: 1. ® Egyház. – 2. az ÚSz-ben a Krisztussal való életközösség a végső időben (Mt 24,51 kk.; Lk 10,42; Jn 13,8; Kol 1,12; Jel 20,6; 21,8; 22,19). Az ismételten előforduló metokhé a. m. részesedés a közös dolgokban, a koinonia pedig a. m. részesedés a közös tevékenységben. Ez utóbbinak ’életközösség’ jelentése is van (pl. 2Kor 3,1.14; 6,4). Volt olyan vélemény, hogy Pálnál a ~ fogalom sajátos vallási tartalmat kapott, de ez nem állítható komolyan: a kifejezések annyira körülhatárolatlanok, hogy Pál néhány kivételt nem tekintve indíttatva érezte magát közelebbi meghatározásukra. A mélyebb vallási értelem ezeken a közelebbi meghatározásokon alapszik, nem maguk a kifejezések hordozzák. A keresztények részesei az ev.-nak (Fil 1,5), a Szentléleknek (2Kor 13,13: itt nem Szentlélek létrehozta ~ről van szó), és a megdicsőült Krisztussal való ~re kaptak meghívást (1Kor 1,9; vö. 1Tesz 4,17), arra, hogy részük legyen az üdvösség javaiban az ev. hirdetése jutalmául (1Kor 9,23), azzal a feltétellel, hogy a Krisztussal való feltámadást, valamint az örök dicsőségben vele való együtt élést és uralkodást szenvedésnek, meghalásnak és eltemetésnek kell megelőznie (Róm 6,4–8; 8,17; 2Kor 7,3; Ef 2,5 kk.; Kol 2,12 kk.; 2Tim 2,12). A dicsőségben való részesedés tehát feltételezi az Úr szenvedésében való részesedést (Fil 3,10; 1Pét 4,13; vö. 2Kor 1,5.7; Kol 1,24; 1Pét 5,1). 1Kor 10,16–21: az Eucharisztiának áldozati lakomaként való leírása és a zsidó, valamint a pogány áldozati lakomával való egybevetése során a koinonia elsősorban szintén részesedésre utal: a keresztények a kenyér és bor révén, amelyet esznek és isznak, Krisztus feláldozott testében és kiontott vérében részesednek (11,24.27.29). Az áldozati lakoma ~et teremt a bálványokkal is (11,21; vö. Iz 44,11; Oz 4,17), az oltárral is. Érdemes felfigyelni rá, hogy Pál a 2. helyen nem Istennel való ~et említ, mert ez a kifejezés ellenkezett volna a zsidók Istenről alkotott fogalmával (transzcendencia). Ennek ellenére a metafora az Istennel való egyesülés gondolatát foglalja magában, ha Pál nem közvetlenül, hanem közvetve (oltár) fejezi is ki. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a hellenista áldozati misztika nem hatott Pálra. A hívők ~ének gondolata (2Kor 11,17) a zsidó felfogáson alapul, amely szerint az egy asztalnál ülők mindnyájan összetartoznak, ~et alkotnak (vö. Sir 6,10). 1Kor 10: itt sem helyénvaló a részesedés fogalmát túl szűken értelmezni. A hitben való (Filem 14.17) és az ugyanazon lelki javakban való részesedés lelki ~et teremtett a keresztények között (Fil 2,1), amely elsősorban javaik megosztásában és kicserélésében öltött testet. Ha a pogánykeresztények részesedhetnek a jeruzsálemi anyaegyh. lelki javaiban (Róm 15,27), akkor szükségében is ~et kellett vele vállalniuk, tevékeny módon (Róm 12,13; vö. Fil 4,14 kk.; Zsid 10,30), az adás és kapás törv.-e értelmében (Fil 4,15) jótékonykodva (Gal 6,6; Zsid 13,16); a koinonia tehát az utóbbi helyeken már nem ’részesedni’, hanem ’részesíteni’. Az adásra, megosztásra való készség pl. a jeruzsálemi egyh. javára való gyűjtésben nyilatkozott meg (2Kor 8,4; 9,13; vö. 1Kor 16; Gal 2,10). A koinonia az ÚSz-ben csak 2 helyen szerepel önállóan: a 2,9 egyszerűen ’egyetértés’ értelemben él vele, az ApCsel 2,42-ben (vö. 2,44) pedig a közös életet, egyebek közt a vagyonközösséget kell rajta érteni. Még János evangélista is, aki gyakran szól a híveknek Krisztussal és az Atyával való bensőséges kapcsolatáról, valamint a hívek egymással való ~éről, a koinonia szót hozzávetőleges értelmében (1Jn 1,3.6 kk.) használja, és éppen ezért jelzővel teszi határozottabb értelművé.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
