Gargantua
Gargantua – derék óriás Rabelais Gargantua és Pantagruel c. regényében. Grandgousier dipsodesi király fia volt, és anyjának, Gargamelle-nek a füléből pattant elő. Apja gonddal taníttatta a jó eszű ifjú behemótot; Párizsban nem a maradi egyetem formálta ~ elméjét, hanem a humanista Ponokratész mester szabad szellemű, sokoldalú, elméletre és gyakorlatra egyaránt kiterjedő nevelése. Hazájába térve ~ azt háborúban találta a szomszéd országgal; a túlerőben lévő és már-már diadalmas ellenséget szinte egymaga zúzta szét hatalmas erejével, de a legyőzöttekkel emberségesen bánt, kardcsörtető királyukat, Picrochole-t is csak azzal büntette, hogy szántás-vetésre kényszerítette. Húsvagdaló János fráternek, aki a sok mihaszna szerzetes közül egyedül segítette a honmentő harcban, apátságot alapított, ahol a barátok családi közösségekben élhettek az ártatlan testi és szellemi élveknek. (Ez a telemai apátság az első utópiák egyike, az ember eredendő jó hajlamainak elvén alapul.) Atyja halála után ~ népének kiváló uralkodója lett; testi és szellemi étvágyát fia, Pantagruel is örökölte. – A feneketlen bendőjű óriás jól ismert, valószínűleg kelta eredetű középkori figura volt, ~ neve is falánkot jelent (garganta spanyolul 'torok'); ennek komikus lehetőségeit Rabelais is kiaknázta. Ám számára fontosabb, hogy a testi és szellemi mohósággal megáldott, előítéletektől szabad, mindent lebíró reneszánsz embert mintázza meg benne, aki ismeri és használja erejét, de nem él vissza vele.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
