Bánkódik
Bánkódik Fájdalmas lelki állapot, amikor az ember valami miatt szomorú, szenved és kesereg.
Az ÓSZ-ben számtalan h. kifejezést lehet a »bánkódik« igével fordítani. A szentírók célja nem az volt, hogy meghatározzák a bánkódás mibenlétét, hanem inkább azokra a kiváltó okokra figyeltek, melyek szenvedést, szomorúságot, bánkódást okoztak. Ilyen volt a korai és erőszakos halál, vagy a be nem teljesült reménység a gyermekekkel kapcsolatban (2Sám 1,19k; 1Móz 42,38). Néha az ember saját hibájából okoz önmagának bánatot (Péld 23,29k), máskor másoknak (Róm 14,15; 2Kor 2,4). Bánkódnak a szülők a gyermekek miatt (1Móz 26,34k; 1Sám 2,22kk; Péld 10,1). A bánkódás lehet a bűn (Zsolt 16,4), vagy Isten jogos haragjának következménye (JSir 1,1-12). Isten elveszi a bánkódást a hűségesektől (Zsolt 13; 31), a megváltás napján mindenkitől (Jer 31,1-17). Ismerték a közösségi, nyilvános bánkódást (bűnbánatot) (1Kir 21,27; Neh 9,1).
Isten is bánkódik miattunk (1Móz 6,6; Zsolt 78,40; Jóel 2,13; Ef 4,30).
Az ÚSZ-ben a lüpeo és pentheo igéket fordítják így: »bánkódni«. A testi-lelki fájdalom, szenvedés, belső gyötrődés következménye (Lk 22,45; Jn 16,6.20; Róm 9,2; Zsid 12,22; 1Pt 2,19). Jézus gyötrődött és bánkódott emberi természete szerint (Mt 26,37-38; Jn 11,35; vö. Ézs 53,12). Ha tőle elszakíttatnak, akkor a tanítványok bánkódnak (Jn 16,1-22). A Hegyi Beszédben Jézus a most bánkódóknak (gyászolóknak) a végső napon Istentől eredő vigasztalást ígér (Mt 5,4). Pál tanítása szerint van Isten szerinti, üdvösséget munkáló és világ szerinti, halált termő bánkódás (2Kor 7,8-12). A keresztyén ember - különösen az apostoli szolgálatban állók - »noha bánkódó, mégis örvendező« (2Kor 6,10). Aki bánatára Istentől nyert vigasztalást, képes más bánkódókat megvigasztalni (2Kor 1,4).
BJ
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
