Diatribé
Diatribé A g. filozófia egyik műfajának megjelölése. A diatribé g. szó (időtöltés, beszélgetés) szolgál egy olyan műfaj meghatározására, amelyet az egyszerű, közérthető stílus, az értekezés és párbeszéd közötti átmenet jellemez; e műfajt elsősorban a sztoikusok használták. Tartalmilag a vallási és politikai krízisben élő ember életcéljának megtalálása áll e műfaj középpontjában. A klasszikus szerzők közül Epiktetosz, Plutarkhosz, Horatius, Seneca és Filón is művelője volt a diatribé műfajának. E műfaj további jellegzetessége, hogy különös hangsúly kerül a beszéd vagy írás jól tagoltságára, a rendszeres fejtegetésre és a gondolati periódusok elhatárolására. Stilárisan jellemző rá a sok megszólítás, kérdés és fölkiáltás; sokszor idéz példát a mesékből, történetekből vagy a mindennapok eseményeiből; szívesen használ rímeket, retorikai ismétléseket vagy szójátékokat is.
E műfaj használatát már a g. nyelvű zsinagógák is átvették, de még erősebben érezhetjük hatását az ókori egyház prédikációiban (ld. elsősorban Római Kelemen munkáit). Sokszor érezhető e műfaj indirekt, a szerző által nem is észlelt befolyása. A diatribé stíluselemeit több ÚSZ-i irat is használja: így pl. a Róm 2,1-5 megszólítja a mindenkori olvasót; a Róm 3,1.3.5.7.9 kérdéseket tesz föl, amelyekre a válasz az előzményekből logikusan következik, s így vezeti előre a gondolatmenetet. A Róm 12,11-12 ellentétpárok szembeállításával próbál szemléletes maradni; a Róm 2,12kk pedig a »törvény« szó retorikai ismételgetésével lesz hatásos. Hasonló elemek találhatók az ev-okban is (pl. Mt 11,16kk), klasszikus példaként azonban mégis inkább a páli levelek állnak előttünk, míg a Jak-ot szerencsésebb a zsidó parainetikus irodalom felől magyarázni, mint g. hatásként értelmezni. (Ld. még SZTOA).
KaI
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
