Evangélium G. euaggelion. A B-n kívüli g. nyelvben több értelemben használt szó. Jelentheti azt a jutalmat, amelyet valaki jó hír átadásáért kap, vagy egy jó hírért az isteneknek bemutatott hálaáldozatot. Jelenthet kedvező tartalmú jóslatot is. Jelentése a későbbiekben úgy módosul, hogy kizárólag magát a jó hírt, és annak tartalmát jelenti, szakrális értelemben pedig az istenként és megváltóként tisztelt császár születésének napjával kapcsolatban használják. A LXX a kifejezést kizárólag többes számban használja a böszóráh fordításaként (pl. 2Sám 4,10).
Az ÚSZ-ben az ev az Isten által az ember számára meghirdetett jó hírt jelenti. Ha valaki más ev-ot hirdet, azt el kell utasítani (2Kor 11,4; Gal 1,6kk).
Ilyen értelemben jelenti az ev az Istennel, az Isten országával kapcsolatos kijelentést általában, közelebbi minősítés nélkül (Mk 1,14k; 8,35; 10,29; Jel 14,6). Ilyen módon használatos a szó Jézus igehirdetésével kapcsolatban (Mt 4,23; 9,35; 24,14; 26,13; Mk 13,10). Bár az ev ebben az értelemben is összefügg Jézus személyével, nem azonos vele (Mk 8,35).
Az ev kifejezés leggyakrabban és legátfogóbban a Krisztusról szóló jó hírt, a Krisztus ev-át jelenti (Mk 1,1; ApCsel 15,7; 20,24). A kifejezésnek ez az értelme Pál leveleiben széleskörűen bontakozik ki. Ő az ev-ot közvetlenül Krisztus kinyilatkoztatásából kapta (Gal1,11k), de az az írások beteljesedését jelenti, tehát egybevág a tradícióval (Róm 1,1kk; 1Kor 15,1kk). Pál feladatként kapta az ev hirdetését (Róm 1,1; Gal 2,7; 1Thessz 2,41), amellyel teljesen azonosul. Így értendő az »én evangéliumom«, ill. a »mi evangéliumunk« fordulat (Róm 2,16; 1Thessz 1,5; 2Thessz 2,14 stb.). Az ev hirdetőinek ebből meg is kell élniük (1Kor 9,14kk). Az ev hirdetése küzdelmes dolog (1Thessz 2,2; 2Tim 1,8 stb.). Pál olykor használja az »Isten evangéliuma« fordulatot (Róm 1,1; 15,16; 2Kor 11,7; 1Thessz 2,2; vö. 1Pt 4,17), de azonos értelemben, mint a »Krisztus evangéliuma« kifejezést (Róm 15,19; 1Kor 9,12; 2Kor 2,12 stb). Az ev tartalma általában nincs közelebbről meghatározva, de Róm 1,3kk; 1Kor 15,1kk; 2Tim 2,8 szerint Jézus halálát és feltámadását foglalja magába. Ef 1,13 az üdvösség, Ef 6,16 a »békesség evangéliumáról« beszél, Kol 1,5 az igazság beszédének nevezi, Róm 1,16 pedig Isten üdvözítő erejének.
SzCs