Ezsdrás könyve
Ezsdrás könyve Eredetileg egy könyv volt Neh-vel, valószínűleg a 1-2Krón-vel is. Ezsd-Neh ott folytatja a történelmet, ahol a Krón befejezi. Mivel az akkor Ezsdrás könyvének nevezett a mai Ezsd-Neh könyvet viszonylag későn vették fel a kánonba, így a szent könyv harmadik részének a végére került. Később a Krón is kanonikus írásnak minősült, így természetszerűleg az lett a h. kánon utolsó könyve. Az eredetileg egy könyv kettéosztása a g. és latin nyelvű B-ban történt meg (Origenész idejében), a h. szöveg csak a 15. szd. közepén követte ezt a felosztást.
Ezsd 1-6. fejezete ott veszi fel a történelem fonalát, amikor 50 évvel a babiloni fogság után, Kr. e. 538-ban, Círus perzsa király engedélyt ad a fogságban levő zsidóknak, hogy hazatérhessenek és felépíthessék templomukat. Visszaadatja a jeruzsálemi templomból elvitt szent edényeket. Közli a könyv a hazatérők névsorát. Beszámol az oltár felállításáról, s a templom alapkövének ünnepélyes letételéről. Júda ellenségei akadályozzák az építést. Három vádló levél is megy a perzsa udvarba. A harmadik levevelet, mely Artahsasztá királyhoz megy, közli is a könyv. Azt panaszolják benne, hogy a várost és annak falait építik a fogságból hazajöttek. A királyi válasz meg is tiltja az építést. A könyv szerint a templom építése is leáll (4,24). Haggeus és Zakariás próféták munkája nyomán kezdődik meg újra a templomépítés. Az újabb panaszlevélre érkezett királyi válasz kötelezi a Folyamon túli tartomány helytartóját a templomépítés segítésére. Dárius uralkodásának 6. évében, Kr. e. 515-ben el is készül a templom, fel is szentelik, és megünneplik a páska ünnepét is. A 7-10. fejezetek tartalmazzák Ezsdrás Jeruzsálembe indulásának leírását, a király parancsát, egy újabb listát a hazatértekről, Ezsdrás bűnbánati imáját, a vegyesházasságok ügyében történt döntést, az idegen asszonyok elbocsátását, a vegyesházasságok listáját.
A könyv a kánonba felvett formájában semmiképpen se Ezsdrás munkája. A magyarázók nagy részének a véleménye szerint az Ezsd-t a Neh és az 1-2Krón-vel együtt egy ismeretlen, »Krónikás«-nak nevezett, valószínűleg papi, személy írta. E könyvek egy szerzőjére utal, hogy a 2Krón 36,22 23 közli Círus rendeletét, ezt majdnem szó szerint megismétli az Ezsd 1,1-3a; a szöveg ugyanannak a késői h. nyelvnek a sajátosságait hordozza; mindegyik könyvre jellemző a különböző származási táblázatok, listák használata és beépítése a szövegbe; különösen előtérbe állítja a templomot, az oltárt, a kultuszt, a papokat és lévitákat. Mindenekelőtt pedig az a teológiai szemlélet, amely végighúzódik mind a négy könyvön. A Krónikás világosan látja, hogy a világ hatalmasai csak eszközök Izráel Istenének a kezében, nem maguktól cselekesznek, hanem megbízásból (1Krón 14,10; 16,21k; 2Krón 20,22; 24,24; 28,5; 33,10; Ezsd 1,1; 5,5; 6,22; 7,27k; 9,9; Neh 2,8; 9,22).
A Krónikás művének megírásához különböző forrásokat használt. Noha egészen egységes állásfoglalás nincs, nagyjából az alábbiakban a magyarázók nagy része egyetért. Az Ezsd 1,8-11a a számokat egy arám nyelvű jegyzék alapján közli; a 2. rész, a hazatérők listája elképzelhetően eredeti okmány alapján (esetleg Nehémiás emlékirataiból átvéve); a 4,6-6,18 szakasz, úgy vélik, arám nyelvű tudósítás a samaritánusok ellenállásáról; az idézett okmányok valószínűleg hitelesek, eredetiek. A könyv 1-6 fejezetéből csak a többi szakasz volna a Krónikás által írt szöveg. A könyv második felének alapjául általában Ezsdrás emlékiratait, esetleg a perzsa udvarhoz küldött jelentését tartják. Ehhez a forráshoz tartozik még a Neh 8-10. r. is. Mind Ezsd, mind Neh könyvének a kronológiája jelenti a magyarázók számára az állandó problémát. Abban a formában, ahogyan a könyv írja, semmiképpen se egyeznek az időrendi adatok. Figyeljük meg: az Ezsd 4,6-23 szakaszban Ahasvérós (Kr. e. 485-465) és Artahsasztá (465-424) perzsa királyok vannak említve, a 4,24-6,18 eseményei pedig a szöveg szerint is Dárius uralkodása alatt történtek, aki viszont Kr. e. 521-485 között volt a perzsa birodalom ura. Nyilvánvaló, hogy a Haggeus és Zakariás próféták által sürgetett templomépítés előbb történt, mint amiről a 4,6kk beszél. A magyarázók szerint az történhetett, hogy a Krónikás a hiteles történeti anyagot nem a megadott időpontokhoz igazodva rendezte könyvvé, hanem sajátos céljának, vagy mondanivalójának megfelelően, felcserélve, ill. más helyre helyezve egy-egy eseményt. Sokan úgy vélik, hogy Ezsdrás és Nehémiás munkásságát akarta úgy beállítani, hogy az egy időben, egymás mellett történt. Mások szerint a templom felépítésének, az újjáépítésnek a fontosságát akarta hangsúlyozni azzal is, hogy egy Áron családjából való papot, mint az építés résztvevőjét és mozgatóját tüntet fel, s a hangsúlyozottan emlegetett, Babilonból magával hozott törvény tudósának és tanítójának ábrázolja. Ezsdrásnak, mint a főpapi családból származó papnak, a törvény ismerőjének, »írástudónak« fontos szerepe volt az Úr törvényének tanításában és azoknak a hazaérkezett nép életében való gyakorlati megvalósításában a Krónikás beállítása szerint.
Vitáznak azon is a magyarázók, hogy milyen törvénykönyvet hozott magával Ezsdrás Babilonból, mert az a két hely, ahol erre utal, ill. amit idéz e törvénykönyvből, az abban a formában a Tórában nincs benne (Ezsd 9,11kk; Neh 8,14kk). Ezsdrás (és Nehémiás) munkálkodásának időpontját se sikerült egyértelműen meghatározniuk a magyarázóknak. Három fő megoldási kísérlet van. Az egyik szerint Ezsdrás I. Artahsasztá uralkodásának 7. évében ment Jeruzsálembe, Kr. e. 458-ban (Ezsd 7,8). Nehémiás pedig a 20. évében (Neh 2,1), tehát 445-ben. Eszerint Ezsdrás Nehémiás előtt munkálkodott Jeruzsálemben. A másik verzió szerint Ezsdrás II. Artahsasztá uralkodásának 7. évében ment haza. E szerint viszont Nehémiás után járt Jeruzsálemben, Kr. u. 398-ban. A harmadik változat az, hogy Ezsdrás I. Artahsasztá uralkodásának nem a 7. évében, hanem a 37. évében ment Jeruzsálembe, így a hazatérés Kr. e. 428-ban történt. Mindegyik véleménynek megvannak az érvei, de egyik sem tud egészen biztos megoldást adni.
A könyv írásának idejét, főként annak alapján, hogy írója már olyan távolságban van az eseményektől, hogy a pontos időpontokat és viszonyokat nem ismeri, Kr. e. 350-300 közötti időre teszik.
A kánoni és apokrif iratok között több könyv is viseli Ezsdrás nevét. 1. A mi B-nkban is benne levő Ezsd (a V-ban 1Ezsd; a LXX-ban 2Ezsd). 2. A Neh könyve (V-ban 2Ezsd; LXXban 3Ezsd). 3. Az apokrif Ezsdrás 3. könyve (V-ban 3Ezsd; LXX-ban 1Ezsd). Ez a könyv, amelynek tartalma együtt fut Ezsd könyvével, s a Krón és Neh könyvekből vett részleteket is tartalmaz, egy ideig a zsinagóga szerint is, Hieronymusig az egyházatyák szerint is kanonikus iratnak számított. 4. Egy apokrif apokaliptikus könyv is Ezsdrás nevét viseli (V-ban 4Ezsd; LXX-ban: Ezsd apokalipszise). Ennek a könyvnek a keresztyén kiegészítését, ill. toldalékát szokták Ezsdrás 5., sőt 6. könyveként is emlegetni. (Ld. még EZSDRÁS KÖNYVEI).
ZG
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
