Felkel
Felkel Anyanyelvünkön ezzel a szóval fejezzük ki azt a mozdulatot, amikor valaki ültéből vagy fektéből, alvásából vagy betegségéből felkel, ágyát elhagyja. Reggelenként felkel a Nap, időnként a szél. Jelentheti a szó érzések mozdulását vagy fegyvert fogó emberek harcba indulását is.
A B-i h. és g. szavak hasonló jelentésűek. Az ÓSZ főleg két szót használ, sokszor párhuzamosan: kúm és cmd, és néhány hasonló jelentésű szóval gazdagítja és színezi a fogalom körét. A h. kúm tulajdonképpeni jelentése, amikor egy ember fekvőhelyéről felkel (1Sám 3,8), ülőhelyéről felemelkedik (Jón 3,6), eleséséből talpraáll (Mik 7,8; Péld 24,16), az ősz embert megtiszteli (3Móz 19,32). Az ember felkel, hogy valamit tegyen (Bír 19,5; Ézs 2,19.21; Jón 1,3; Énekek 5,5; Ruth 2,15), segítséget nyújtson pl. Isten az embernek (Zsolt 7,7; 35,2; 44,27; 68,2). Az ember felkelhet ellenségeskedésre (Bír 9,18; 2Sám 18,32; Ézs 31,2 stb.), tanúskodásra (5Móz 19,16; Jób 16,8; Zsolt 27,12), de Isten is tanúskodhat ellene (Zof 3,8). Ez a szó jelzi a világosság felragyogását (Jób 25,3), az Izráelből támadó királyi pálcát (4Móz 24,17), s ezzel kérdi a zsoltáros az árnyak sorsát, a halottak feltámadását (Zsolt 88,11).
Az ÚSZ az egeiromai és anisztamai igékkel és származékszavaival fejezi ki fogalmi körünket. Az alapjelentés szintén előfordul: pl. álomból kel fel valaki (Mk 4,27; Mt 1,24; 2,13 stb.), itt azonban úgy tűnik, hogy elvész a különbség a »felkel« és a »felébred« szó között. Az álom végéről szól a Lk 11,8; 13,25; Mk 14,42 és Mt 26,46, a szó jelentése azonban ott is »felkel«. Olvashatunk fekvő vagy ülő személyek felkeléséről (Mk 2,14; Lk 6,8; 24,33; Jn 13,4; ApCsel 9,8; 26,30 stb.), beteg és megkövezett felkeléséről (Lk 4,39; 5,25; ApCsel 9,34; 14,10; 14,20), imádkozásból való felkelésről van szó a Lk 17,19-ben. Különleges tartalmat mégis ott nyernek ezek az igék, ahol a halálból való feltámadásra vonatkoznak, a halálból való felkelést jelentik. Ez többször előfordul egyes halottak esetében (Mk 5,42 par; ApCsel 9,40 stb.), Jézus halálból való feltámadására mutatóan, s ez esetben az előfordulási helyek jelentős részében passzív alakban utal Isten cselekvésére, és jelenti a végső feltámadást is.
Külön jelentésváltozata áll előttünk Teudással kapcsolatosan (ApCsel 5,36), ahol lázadásra, fegyveres felkelésre utal.
DJ
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
