Filippibeliekhez írt levél
Filippibeliekhez írt levél Pál fogságban írt leveleihez tartozik, a Kol, Filem és Ef-sal együtt.
Tartalmi felosztása
1,1-2 Üdvözlés; 1,3-11 hálaadás és könyörgés a gyülekezetért; 1,12-26 Pál és a gyülekezet helyzete; 1,27-30 intés a hűséges, mennyei polgárokhoz méltó életre; 2,1-5 intés az egységre és egymásért való felelősségre; 2,5-11 a Krisztus-himnusz; 2,12-18 a hitből következő engedelmesség az egyetlen járható út a gyülekezet számára; 2,19-30 útitervek; 3,1-16 óvás a zsidó tévtanítóktól, törekvés a helyes keresztyén életre; 4,1-9 egyetértésre és becsületes életre szóló buzdítás; 4,10-20 köszönet a gyülekezet adományaiért; 4,21-23 üdvözlés és áldáskívánás.
Pál és a gyülekezet kapcsolata kezdettől fogva bensőséges. A Szentlélek különös vezetése nyomán 48/49-ben az ún. 2. missziói út során érkezett meg Tróászból Neápoliszon át Filippibe az apostol, amely Macedónia vidékének első városa, a régi bányaváros helyén alapította Fülöp (Filipposz) macedóniai király. Szilász, Timóteus és Lukács volt kíséretében, amikor ázsiai munkája után Európa első városában megjelent és a folyóparton néhány asszonyból álló gyülekezetnek hirdette az igét. Lídia, a Thiatírából való bíborárus asszony keresztyénné lett, házanépével együtt megkeresztelkedett és szállást biztosított számára. Filippiben mások is hitre jutottak (ApCsel 16,11-40). A gyülekezet anyagi áldozataival rendszeresen segítette Pált missziói munkája során (Fil 1,5; 2,25; 4,15-19). Többen voltak a városban, akiket Pál gyülekezeti munkásoknak, szolgatársainak tekintett (Fil 1,1; 4,2-3). Bár éveken át személyesen nem tudta a gyülekezetet meglátogatni, a szeretetteljes közösség megmaradt köztük. Személyes találkozásra 55-ben került sor, valószínűleg akkor, amikor Korinthusból Macedónián át Jeruzsálembe ment a gyülekezet adományaival és az ünnepet körükben töltötte el (ApCsel 20,3kk).
A levél írásának indítéka és célja a gyülekezet részéről küldött adomány megköszönése és tájékoztatás Epafroditosz egészségi állapotának javulásáról, valamint más időszerű kérdésekről. Buzdítás a Krisztushoz minden tekintetben méltó életmód folytatására, céltudatos, reménységről bizonyságot tevő keresztyén életre, örömre. Epafroditoszt igyekszik Pál, meggyógyulása után, hazaküldeni, hogy így megnyugtassa a miatta aggódó gyülekezetet. Tájékoztatni kívánja őket a saját sorsáról is. Először veszélyes volt a helyzete és súlyos a fogsága (1,12kk), a későbbiek során változott a helyzet és szabadon bocsátásában reménykedik. Közli is erre vonatkozó tervét. Ha kiszabadul, akkor előbb elküldi Timóteust Filippibe (2,19), azután ő maga is meg fogja látogatni a gyülekezetet. Óvja őket a kívülről jövő kísértésektől, hitbeli szilárdságra buzdítva őket (3,1kk), valamint lelki egységre, örömre és kitartó könyörgésre (4,1kk). A levél tájékoztatja a gyülekezetet az apostol körülményeiről, utal keletkezési helyére (1,12k.(1,14kk; 4,21k).
A levél keletkezési helye és ideje
A levél belső bizonyságtétele szerint Pál fogságban van (1,7.12kk), fogolyként ír. Többen a római fogságra gondolnak az 1,13-ra és a 4,22-re való hivatkozással, vagyis a »praetorium« és »a császár udvarából valók« kifejezés alapján. A levél belső bizonyságtétele viszont ezt nem erősíti meg, mivel a levélben arról van szó, hogy többször is, viszonylag rövid időn belül meg kellett tennie a gyülekezet tagjainak a Pál fogságának helye és a Filippi közé eső távolságot. Ez pedig az akkori közlekedési viszonyok között lehetetlen volt. A cézáreai fogságra gondolnak mások, amely a legkevésbé támasztható alá. Annyi alapja van ugyanis csupán, hogy Cézáreában a praetoriumban Pál valóban volt fogságban. Ha viszont az 1,13 alapján praetorianusokra gondolunk, akkor Cézárea nem jöhet számításba, mert ott ilyenek nem voltak. Ha viszont a 4,22 alapján a császári birtokokon foglalkoztatott rabszolgákra gondolunk, akkor inkább Efezust kell számításba vennünk. Ott ugyanis a császárnak igen nagy birtoka volt. Az efezusi fogság mellett szóló érvek a levél belső bizonyságtételéből adódnak, ti. Efezus és Filippi távolsága nem nagy, így reális a többszöri út, amelyről a levél tudósít. Egy érv szól Efezus ellen, történetesen az, hogy az ApCsel nem említ efezusi fogságot. Ha viszont ismerjük szerzőjének célját, amely szerint nem a teljességre törekszik, hanem a tipikus ábrázolására és azoknak az eseményeknek a rögzítésére, amelyek az eseményeket előbbre viszik a mű célkitűzésének megvalósításában, akkor az ApCsel hallgatása nem probléma, Pál háromévi efezusi tartózkodása alatt lehetett fogságban is, annak ellenére, hogy az ApCsel nem szól róla. Így a levél minden valószínűség szerint Efezusban keletkezett 53-55 közti években.
A levél hitelessége és egysége mellett tesznek bizonyságot az egyházi atyák. Később a thübingai iskola úgy magyarázta a levél tartalmát, hogy a gyülekezeten belül keletkezett két párt kibékítése a célja, és így egy »uniós paulinust« tartott a levél szerzőjének. Lohmeyer a 2. rész Krisztus himnusza miatt vonta kétségbe a levél eredetiségét. Némelyek szerint Pál több Filippibe írt levelének az egybeszerkesztése e mű. A levél egységére és hitelességére vonatkozó feltételezések indokai azonban nem eléggé meggyőzőek, így a hitelessége és egysége mellett megszólaló korai állásponttal azonosítjuk magunkat.
A levél tartalmi sajátosságai közül a leglényegesebb annak a ténynek a hangsúlyozása, hogy Krisztus váltságmunkájának a következménye kihat az egész univerzumra. Krisztus azzá lett, ami természete szerint nem volt: emberré, hogy az ember azzá lehessen, ami a bűn miatt megszűnt lenni: Isten gyermekévé, szentté. Az egész levél alaphangja az öröm, az örömre szóló buzdítás.
LSK
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
