Házassági elválás
Házassági elválás Törvényadta lehetőség az Isten által fölbonthatatlannak teremtett, de a bűn által megrontott házasság fölbontására (vö. HÁZASSÁG 1.). »Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg a válást« - mondja Jézus (Mt 19,8), vagyis a törvény egy sajnálatos állapotot szabályozott.
Jézus az ÚSZ gyülekezetének megtiltja a válást (Mt 19,1-12 par), hozzátéve, hogy ez nem könnyű, együtt járhat az Isten országa érdekében végzett súlyos önmegtagadással (19,12). Az elválttal való házasságkötés paráznaság. Az apostol példás házaséletre hív föl (Ef 5,21kk; Kol 3,18kk). »Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában« (2Kor 6,14) - ez a házasságra is vonatkozik, de a válás annyira tilos, hogy a vegyesházasságot sem szabad felbontani. Ezt csak a hitetlen házasfél kezdeményezheti, a hívő nem (1Kor 7,10-16).
A hívő félnek úgy kell élnie, hogy házastársát megszentelje, magatartása által megnyerje (1Pt 3,1-7).
A válási törvény (5Móz 24,1) előírja, hogy ha a férj valami kifogásolnivalót talál a feleségében és elválik tőle, válólevelet kell adnia az asszonynak. Ennek birtokában újra férjhez mehet. Ha azonban a másik férjtől is elválik vagy megözvegyül, az első nem veheti vissza.
A válólevél kiállításának a kötelezettsége valamelyes védelmet jelentett az asszonynak. Viszont ő nem válhatott, csak a férj. Az ÚSZ-i időben már igen (Mk 10,12).
A válás okai nincsenek pontosabban meghatározva. Két esetben tilos a törvény szerint a válás. Ha egy férfi alaptalanul vádolja meg a feleségét azzal, hogy nem szűzen ment a házasságba. Ebben az esetben egész életében nem bocsáthatja el (5Móz 22,13-19). Ha egy férfi megerőszakol egy szüzet, szabályos mátkapénzt kell fizetnie és ha azt úgy kívánja a lány apja, feleségül kell a lányt vennie. Ez a házasság is felbonthatatlan (2Móz 22,15k; 5Móz 22,28k).
Ha a hadizsákmányként fogságba esett nők közül valaki egyet feleségül vett, azt később elbocsáthatta ugyan, de ilyenkor vissza kellett adni a szabadságát, nem volt szabad rabszolgaként továbbadni (5Móz 21,10-14).
A fogság után a sok idegen asszonnyal kötött házasság veszélyeztette Izráel hitének tisztaságát, ezért úgy határoztak, hogy az idegen asszonyokat elbocsátják (Ezsd 10,10kk).
Jézusnak a válást megtiltó szavaihoz a Mt 19,8-ban hozzá van fűzve: a paráznaság esetét kivéve. Vagyis: megengedett a válás abban az esetben, ha a másik fél paráználkodott. A Mk 10,11-ben és Lk 16,18-ban ez hiányzik, ott tehát nincs kivétel. Egyesek szerint ez volt Jézus eredeti tanítása, de ezt túl szigorúnak tartották tanítványai, ezért Mt hozzáfűzte azt a néhány szót, ami paráznaság esetére megengedte a válást. Mások szerint Mk és Lk azért nem említik meg ezt a kivételt, mert szükségtelennek látták. Mind zsidó, mind római olvasóik számára magától értetődő volt, hogy házasságtörés esetében szabad válni.
CP
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
