Keresztel
Keresztel A mindennapi életből eredő szó (h. tábal, g. baptizo, jelentése: bemárt, bemerít, megnedvesít), amelyet az ételek elkészítése és elfogyasztása során is használtak (Ruth 2,14; Mk 14,20). Az ÓSZ-i szertartásokban kultikus értelme volt (4Móz 19,18kk). A mai értelemben elsőként Keresztelő János gyakorolta: hirdette, hogy a Messiás hamarosan halálos ítéletet gyakorol a bűnösök felett, de aki megtér és megkeresztelkedik, az bocsánatot nyer és bejut Isten országába. János a Jordánban alámerítéssel keresztelt meg mindenkit, kivéve azokat a farizeusokat és írástudókat, akik szükségtelennek tartották (Mt 3,6–12; Lk 3,7–9; 7,29–30). János Jézust is megkeresztelte, noha nagyobbnak tartotta magánál (Mt 3,13–16). Hirdette, hogy a Messiás Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni (Mt 3,11; Mk 1,8).
Jézus maga senkit nem keresztelt vízzel, jóllehet a Jn 3,22–26 és a Jn 4,1 azt tartalmazza, hogy keresztelt. A Jn 4,2-ből viszont kiderül, hogy nem ő maga, hanem a tanítványai kereszteltek. Jézus Szentlélekkel keresztelte meg a tanítványait, amikor feltámadása után küldetést bízott rájuk (Jn 20,22). A nagy keresztelést Pünkösd napján végezte, amikor ígérete szerint kitöltötte Lelkét (ApCsel 1,5; 2,4).
Az apostolok a Jézus Krisztustól kapott parancs alapján kereszteltek (Mt 28,19; Mk 16,15–16). Pünkösd napján ezreket kereszteltek meg (ApCsel 2,41). Filep, Anániás, Péter és Pál egyaránt keresztelt. A legkülönbözőbb helyeken és körülmények között: út mentén, keresztyén és pogány háznál, vagy a börtönőr házában (ApCsel 8,12; 8,38; 9,18; 10,48; 16,33). Pál apostol csak két személyt keresztelt meg, rajtuk kívül pedig Sztefanászt, házanépével együtt (1Kor 1,14–16). A keresztelés ma vízzel leöntéssel, meghintéssel, egyes egyházakban alámerítéssel történik. (Ld. még KERESZTSÉG)
IE
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
