Keserű, keserűség
Keserű, keserűség A fogalmi körbe az ízek egy fajtája ugyanúgy beletartozik, mint a szó melléknévi formájával jelölt lelkiállapot.
Ízmegjelölésként áll előttünk a szó páskabárány elrendeléséről szóló feljegyzésben (2Móz 12). Az elkészített húst keserű füvekkel kellett elfogyasztani. Ezek a füvek a nomádoknál sót helyettesítettek. Izráelt viszont jelképesen emlékeztették az egyiptomi fogság keserűségeire.
A pusztai vándorlás során Márában talált víz keserű volt, azaz élvezhetetlen (2Móz 15,23kk). A sós, pusztai talajból ilyen forrás több helyen is lehetett. A nép szomjúságát viszont csak akkor olthatta, amikor már édessé vált.
A féltékenységi törvény előírása szerint a házasságtöréssel gyanúsított asszonynak a pap kezéből elvett keserű és átokhozó vizet kellett meginnia (4Móz 5,11–31), hogy ha bűnt követett el, akkor utolérje az átok és gyümölcstelenné tegye.
A lélek fájdalmas, vergődő hangulatának kifejezésére, ill. jelzésére is többször találjuk ezt a szót. A »mar nefes« áll a Bír 18,25; 1Sám 22,2; 2Sám 17,8; Ézs 38,15; Ez 27,31; Jób 3,20; Péld 31,6-ban. Anna lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz (1Sám 1,10), Jób is keserű szívvel panaszkodik Istennek (7,11; 10,1). A keserűségükben szinte kétségbeesett emberekről beszél 1Sám 22,2; 2Sám 17,8; Bír 18,25).
Jób úgy látja, hogy az ember lelkét az élő Isten keseríti meg (27,2). A keserűség nemcsak az imádságban tör magának utat, hanem a jajkiáltásban is (Eszt 4,1; 1Móz 27,34). Sírnak és jajgatnak az emberek gyászuk keserűségében (Ez 27,30.31). Jeruzsálem nagy veszélybe kerülése idején kiáltozás hangzik, és a békekövetek keserves sírása (Ézs 33,7). Keserves hang és a hősök kiáltozása hallatszik az Úrnak nagy napján is (Zof 1,14). Keserves nappá változtathatja Isten az ember ünnepét (Ám 8,10). Lehet bántóan keserű a szó (Zsolt 64,4), a halál (1Sám 15,32). A keserves dolgok forrása Jer szerint az Isten elhagyása (2,19; 4,18).
Ez a kemény és nem könnyen elhordozható emberi érzés megronthatja a családi légkört (Kol 3,19) és a gyülekezeti életet, s egyáltalán az ember közösségi életét (Jak 3,14). Ezért kell ügyelni arra, hogy a keserűség gyökere felnövekedve ne fertőzzön, és ne okozzon kárt sehol (Zsid 12,15). Legyen távol tőlünk minden keserűség (Ef 4,31).
DI
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
