Kezdet
Kezdet H. 'ólám, qedem, rós, résit; g. arkhé. Valaminek idő- vagy térbeli kiindulópontja, eleje. Az ÓSZ-ben a kifejezés nem csak az időben távoli múltat, hanem valaminek a korábbi állapotát, sőt ősállapotát, Izráel vagy a világ eredetét is jelenti. Ebben az értelemben a jelentésskála az emlékezetben megőrizhető múlttól egészen az ősállapotig terjed.
Terminológiailag meghatározható időegységet jelöl a börós hassánáh: »az év eleje, kezdete« (4Móz 7,19; 10,10; 28,10; Ez 40,1; vö. 5Móz 11,12) és a rós hodásím (2Móz 12,2): az »első hónap«.
A Péld 8,22–26 a teremtés összefüggésében az Úr útjának kezdetére utal, amikor Isten a bölcsességet alkotta. Ez a föld keletkezése előtti kezdet, amikor még nem alkotta meg a világ »legelső«, porszemét és az embert sem (vö. Ézs 40,21). Ézs 41,4-ben Isten aretalógikus stílusban mondja önmagáról, hogy ő hozta létre kezdettől fogva a nemzedékeket és ő az első. Különösen Deutero-Ézsaiás hangsúlyozza azt, hogy Isten múltbeli szabadításai a jövőbeni szabadítás modelljévé lesznek. Így utal Ézs 51,9kk az ősi üdvesemények idejére, amikor Isten kiszabadította népét Egyiptomból: ilyen lesz az eljövendő szabadítás (vö. 52,4). Ezért kell emlékeznie Izráelnek a hajdan volt dolgokra (46,9), hogy ezáltal meggyőződjék Isten egyedüli voltáról, aki már előre megmondta a jövendőt (10. v.). A hajdan volt kor eseményeitől a jelenig terjedő időszakaszban a bálványistenek soha nem tudták megmondani, mi fog bekövetkezni (Ézs 41,22; 43,9). Ennek kinyilatkoztatására egyedül Isten képes (Ézs 42,9), mert ő az első és az utolsó, a kezdet és a vég (Ézs 48,12; vö. 41,4; 44,6). A kifejezéspár (kezdet és vég) Istennel kapcsolatosan arra utal, hogy ő fölötte áll az időnek, örökkévaló, minden teremtmény eredete és végcélja (vö. ApCsel 17,28). Amikor Deutero-Ézsaiás az idő kezdetéről beszél (Ézs 40,21; 41,4; 46,10), akkor számára Izráel története messzemenően azonos az emberiség történelmével, népe világa pedig egyúttal a valóság teljes foglalata. Lényegében ugyanezt teszi az 1Móz 1,1 és a Péld 8,22 is, amikor az ilyen értelemben használt résit fogalmát a mitikus őskezdet idejére tolja ki. Különösen az 1Móz 1,1 értelmezi a rá következő teremtési elbeszélést az ősidő eseményeként, mivel a tudósítás tartalma minden ezután következő időt magában foglal.
A bölcsességirodalomban a fogalom néha lefokozó értelemben használatos. Az erkölcsi világrend és az ennek megfelelő isteni cselekvés helyessége csak az események végén lesz nyilvánvalóvá, a kezdet azonban még nem sokat árul el (pl. Jób 8,7; 42,12; Préd 7,8). A Zsolt 111,10 szerint a bölcsesség kezdete az Úr félelme (vö. Zsolt 119,160; Péld 1,7).
Az ÚSZ-ben is elsősorban idői értelemben használatos a fogalom. Mk 1,1 az ev kezdetéről beszél, tehát arról az időről, amikor Jézus Krisztus megkezdte földi tevékenységét. Ezzel összefüggésben említik az ev-ok a kezdeti események szemtanúit (Lk 1,2; Jn 15,27; 16,4). Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek benne, és ki fogja őt elárulni (Jn 6,64). János arra a parancsolatra emlékezteti a gyülekezetet, amely kezdettől fogva megvolt náluk (1Jn 2,7), és amiben meg kell maradniuk (2,24). Ez a szeretet üzenete (1Jn 3,11; 2Jn 5). A Zsid 3,14 szerint részeseivé lettünk Krisztusnak, ha a kezdetben bennünk lévő bizalmat mindvégig megtartjuk. Ugyancsak a Zsid int: ne kezdjük újra lerakni a holt cselekedetekből való megtérés alapjait (6,1k). Jézus tanítása szerint a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette az embert (Mt 19,4.8 par; vö. 1Móz 1,27). A Mk 13,8 figyelmeztet a végső idők vajúdásainak kezdetére. A Zsid Jézus Krisztus személyével kapcsolatosan fontosnak tartja kiemelni, hogy az ő napjainak nincs kezdete, sem vége (Zsid 7,3). Mindez a Krisztus időfölötti voltát hangsúlyozza, azt, hogy ő örökké él. Ezzel szemben az ördög kezdettől fogva hazug és gyilkos (Jn 8,44; 1Jn 3,8).
A Jn 1,1 arkhé kifejezése tulajdonképpen az »idő előtti« világra utal, tehát nem az időn belüli, hanem arra az abszolút kezdetre, amely teljesen Istenhez tartozó és ezért semmilyen idői kijelentést nem lehet vele kapcsolatosan tenni. A logosz már a világ megteremtése előtt praeegzisztens volt, tehát öröktől fogva van, ezért ő is (Istenhez hasonlóan) minden teremtmény eredete és végcélja. Ugyanilyen értelmű az 1Jn 1,1, a 2,13k, valamint a Kol 1,18 is: »ő (ti. Jézus) a kezdet«. Ebbe az összefüggésbe tartozik a Jel 3,14 kijelentése, ahol Jézus nemcsak hű és igaz tanú, hanem egyúttal Isten teremtésének kezdete (vö. 1,8; 2,8; 21,6; 22,13). (Ld. még VÉG)
VG
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
