Konkurencia SZÖVEGLINGVISZTIKAi szakkifejezés, amely az egyes szövegfunkcióknak a különböző élethelyzetekben betöltött szerepére utal. A textusok közötti (intertextuális) szemantikai mezők kutatása felveti a párhuzamos szövegek történeti-szociológiai kérdéseit. Ezáltal előtérbe kerülnek azok az embercsoportok, amelyekben ezek a szövegtradíciók kialakultak, fennmaradtak, működtek és amelyek éltek ezekkel a szövegtradíciókkal. Az egyes hagyományhordozó csoportok, különösen a védekező helyzetben lévő kisebbségek, állandó konkurencia-helyzeteknek voltak kitéve. Az ilyen helyzetek egyrészt erősítették a csoportok közötti elhatárolódást, azaz a csoportok identitástudatát, másrészt pedig bizonyos hagyományok stb. átvételére késztették őket. Így vett át a hellénista zsidóság kisebb formulákat a hellénista mantikából, később pedig az apokaliptikából, mivel saját vizionáriusait és a pogány látnokokat analóg módon szemlélte. A hatékony konkurencia attraktív közösségi formák kialakításában is megnyilvánult. A keresztyénség pl. sokáig konkurált a mitrászkultusszal a házigyülekezetek intézményének területén. A zsidó-hellénista misszionáriusok különösen hangsúlyozták az ÓSZ szociális törvényeit, a törvény foglalataként pedig az istenfélelmet és a filantrópiát. A pogány mágusokkal és csodatévőkkel szemben üzenetük magasabbrendűségét és saját fölényüket igyekeztek bizonyítani. Pál apostol is hasonló módon vitatkozik ellenfeleivel, amikor az 1Kor 1,20kk-ben (vö. 1Kor 1,26–30; 2,6k) az Istentől jövő bölcsességet szembeállítja e világnak, ill. e világ bölcseinek bölcsességével. E világ bölcseinek bölcsessége semmit nem ér Isten bölcsességével szemben. Ez a vitamódszer a hellénista zsidóságból származik, amelyet a zsidó bölcsek mindig konkurens környezetük bölcseivel szemben alkalmaztak (pl. Dán 2,27kk; Josephus Flavius zsidó történetíró Zsidó régiségek c. műve 10,203 stb.). Igazi bölcsességük azoknak van, akik azt Istentől kapták. Az apostol a bölcsességek ellentétéből kiindulva Isten bölcsességét a kereszt botrányával azonosítja (a tertium comparationis tehát az, hogy az igazi bölcsesség azok számára, akik Istenről nem akarnak semmit sem tudni, botrány, mivel bolondságnak tűnik).
VG