Logia-forrás
Logia-forrás A szakirodalom feltételezése szerint Jézus szavainak, beszédeinek a gyűjteménye, amelyet Mt és Lk ev-a egyik forrásaként használt. Voltaképpen e két ev mintegy 240 verset tartalmazó közös anyaga alapján következtet a szakirodalom ennek a forrásnak a létére. Jelölése a »Logienquelle« szakkifejezés alapján Q.
Az Úr beszéde tekintély volt az apostoli kor kezdetétől fogva (1Thessz 4,15; 1Kor 7,10; 9,14; 11,23kk; ApCsel 20,35). Jézus – mint a korabeli rabbi módszerét gyakorló tanító – gondoskodott arról, hogy tanítványai elsajátítsák szavait, tanítását. A hagyományképződés voltaképpen Jézus tanítói munkásságával megkezdődött az ő legszűkebb környezetében. Szavainak rögzítésére adott indíttatást a Mester, s előkészítette tanítása megjegyzését azzal, hogy ismételten visszatért annak egy-egy részletére (Mt 13,18; 13,36; 15,15). Minden bizonnyal Jézus beszédeit egészen korán írásba rögzítették a palesztinai gyülekezetekben. Valószínűleg a Q tudatos szerkesztői munka eredménye, amely Jézus beszédeit azért rögzítette, hogy gyülekezeti istentiszteleten pontosan idézzék, és szélesebb körben is helyesen tanítsák. –A Q korábbi lehet, mint Mk ev-a. Papias Hierapolis püspökének adatai szerint (140–160 – amelyet Eusebius, Historia Ecclesiastica c. művében (III. 39,16) közöl, Máté összeállította héber nyelven a logionokat, azonban ezt mindenki úgy fordította, ahogyan akarta. Papias adatát ugyan némelyek Mt evangéliumára, de mások a Logia-forrásra vonatkoztatják. Ez a Jézus beszédeit tartalmazó forrás, amelyet Mt és Lk használt, az irodalmi kutatások szerint görög nyelven terjedt, és nem lezárt mű, hanem az anyaga egyre bővült.
A Logia-forrás anyaga a következő egységekből állhatott: Keresztelő János igehirdetése, Jézus megkísértése, Jézus nagy beszéde (Mezei prédikáció vagy Hegyi Beszéd), a kapernaumi százados szolgájának a meggyógyítása, a Keresztelő Jánosról szóló beszéd, a tanítványok kiküldési beszéde, a Mi Atyánk, a tanítványokhoz szóló intelmek, példázatok, eszkhatológikus tanítás, és a vele kapcsolatos intelmek. E mű a Keresztelő Jánosra vonatkozó hagyománnyal kezdődött, és az utolsó idők eseményeiről szóló tanítással fejeződött be. A szenvedéstörténet nem tartozott az anyagához. A legősibb állományának a következő egységeket tekintik általában: Prédikáció a hegy mellett (Lk 6,20–49); a kapernaumi századossal való találkozás (Lk 7,1–10; Mt 8,5–10.13); beszéd Keresztelő Jánosról (Lk 7,18–35); a tanítványok kiküldése, és ítélethirdetés a meg nem térő városoknak, hálaadás a kijelentésért (Lk 9,57–10,24); tanítás imádságra (Lk 11,1–4.9–13); vita a farizeusokkal és írástudókkal, ígéret a tanítványoknak (Lk 11,14– 12,12 és 12,22–40), záradéka pedig az apokaliptikus beszéd lehetett (Lk 17,20–37). Ez bővült ki azután a példázatokkal, és a Keresztelő Jánosról szóló tanítással. Az látszik valószínűbbnek, hogy Lk őrizte meg pontosabban a Q forrásban lévő logionok sorrendjét, viszont Mt őrizte meg pontosabban a nyelvét. A Q forrás anyaga Mt és Lk közvetítése által lettgyülekezeti közkincs, mindketten beillesztették a Mk-tól átvett keretbe, azonban Mt az egész ev-ba elosztva, Lk pedig főleg két nagy egységbe hozza (Lk 6,20–7,35, valamint 9,57–13,34). Ezzel magyarázható, hogy a Qanyagának sorrendjét Lk jobban megőrizte, mint Mt. Az anyag állományából úgy látszik, hogy ez a gyűjtemény didaktikai, kateketikai jellegű, a gyülekezetek vallási, erkölcsi nevelését szolgálta, s a gyülekezeti élet kérdéseire nézve adott tanítást. Némelyek két Logiára gondolnak, egy régebbi arám nyelvűre, és ebből származtatják Mt evangéliumát, és egy görög nyelvűre, ezt tekintik Lk egyik forrásának.
LSK
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
