Megszabadít, megszabadulás, szabadító
Megszabadít, megszabadulás, szabadító Kimentés szorult, nyomorúságos, nehéz helyzetből vagy bűnből, betegségből, halálból. H. n-c-l (hifil: hiccíl), hósía, c-r-r; g. ekszaireó, rüomái, szózó. Az ÓSZ-i panaszzsoltárok a legkülönbözőbb élethelyzeteket említik, amelyekből egyedül Isten tudja övéit kiszabadítani (pl. Zsolt 39,9; vö. 40,14; 79,9).
Isten népének megszabadítójaként jelentette ki magát. Az égő csipkebokor lángjában jelent meg a szent helyen Mózesnek, és megígérte, hogy kihozza népét Egyiptomból, a szolgaság házából (2Móz 3,1kk). Szabadításainak története végighúzódik Izráel egész történelmén. Ezért mondja Isten az É-i királyság népének: »Én, az Úr, vagyok a te Istened Egyiptom óta... Nincs más szabadító, csak én« (Hós 13,4.9). Isten »irgalmával« (Neh 9,28) sokszor megmentette a »szeretetében bízókat« (Zsolt 33,18k; 34,8; 86,13), »az ő nevének dicsőségéért« (Zsolt 79,9).
Az ÓSZ ismer emberi szabadítókat is, akiket Isten küldött népéhez. Ilyen »szabadítók« voltak pl. a bírák (vö. Bír 3,9.15; Neh 9,27), akik kiszabadították a szorongatott helyzetben lévő izráeli törzseket az ellenség kezéből (Bír 2,16; 3,31; 6,14k.36k; 10,1; 12,2k; 13,5; 1Sám 11,3kk.9). A nem Istentől küldött emberi szabadító segítségének elfogadása azonban sokszor azt is jelentette, hogy a segítségkérőnek el kellett ismernie a szabadító hatalmát maga fölött. Aház király követei útján ezt üzeni az asszír királynak: »szolgád és fiad vagyok, vonulj fel és szabadíts meg arám királyának a markából« (2Kir 16,7; ld. ellenben Hós 14,4). Izráel teocentrikus hite még az emberi szabadítások mögött is meglátja Isten szabadító hatalmát, mivel tudja, hogy az emberi szabadítás esetében is Isten az, aki segítségére siet (Bír 2,18; 6,36kk; 10,11kk; 1Sám 14,45; 19,5; 2Sám 3,18; 23,10kk; 2Kir 5,1; 13,5; 14,27; Neh 9,27; Zsolt 21,2; 107,13.19; Ézs 19,20). Ő akár sok, akár kevés ember által is szerezhet szabadulást (1Sám 14,6). Ezért mondhatja Dávid: »Az Úr az én kőszálam... pajzsom, hatalmas szabadítóm« (2Sám 22,2k). A királynak is szüksége van Isten szabadítására (Zsolt 18,51; 20,3.7; 21,6; 144,2), mert egyedül ő az igaz szabadító (Zsolt 33,16kk; Hós 13,10).
A szabadulásra váró ezért Istentől kér segítséget (2Krón 20,9; Zsolt 12,2; 20,10; 28,9; 54,3; 60,7; 86,16; 108,7 stb.), mivel ő még a halál torkából is meg tud szabadítani (Zsolt 6,5; 33,19; 34,7; 119,94). Hála illeti ezért (Zsolt 42,4.12; 43,5) Izráel »reménységét« és »szabadítóját« (Jer 14,8). Izráel azonban megfeledkezett szabadító Istenéről (Zsolt 106,21), vagy nem bízott erejében (Zsolt 78,22). Ha Isten szabadítása késik, az büntetésének jele (Bír 2,10kk; l0,11kk; Hab 1,2). Isten szabadítása üdvösséget jelent népe számára (Zsolt 17,7; 51,16; 85,5; 106,21; Ézs 43,3.11; 46,13; 51,6.8; Hós 13,4). Ezért küldi el a messiás-királyt, aki szabadulást hirdet a foglyoknak (Ézs 61,1; Zak 9,11).
A fogalom az ÚSZ-ben viszonylag ritkán jelöli a közvetlen életveszélyből történő megszabadulást vagy megszabadítást. A Krisztusban hívők, az ÓSZ-i kegyesekhez hasonlóan, szintén Istennel hozzák kapcsolatba ezeket a szabadulásokat. Pál apostol több ízben is megvallja, hogy életveszélyes helyzeteiből Isten szabadította meg (2Kor 1,10; 2Tim 3,11; 4,17 ; vö. ApCsel 27,20.31.34). A thesszalonikai gyülekezetet arra kéri, imádkozzanak azért, »hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől« (2Thessz 3,2). Jézus Krisztusról így vall: »Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmától« (Kol 1,13; vö. Ef 2,5.8).
Az a Jézus, aki a keresztfán függve nem kért Istentől szabadítást, egész földi élete során testi-lelki nyavalyáikból szabadította meg az embereket (vö. Mk 3,4; 5,28 par stb.), és egyúttal elfordította a benne hívőkről Isten megemésztő haragját (pl. Jn 3,17k; 12,47; ApCsel 2,40; Róm 5,9; 1Kor 1,18; 2Kor 2,15; 2Thessz 2,10; 1Tim 1,15; Jak 5,20; 1Pt 4,18 stb.). A bűn fogságában haldokló ember segélykiáltására (Róm 7,24) válasz érkezik: Jézus Krisztus megszabadított minket a bűn és halál törvényétől (Róm 8,2). Ez jövendőbeli esemény ugyan, de már most, ebben a világkorszakban érvényes a hívők számára (Mk 13,13; Lk 7,50; 19,9; Róm 8,24; 13,11; 1Kor 1,18; 15,2; Ef 2,5.8; Fil 3,20; 2Tim 1,9; 4,18; Tit 3,5; Zsid 9,28; 1Pt 1,5; 3,21). Az üdvösség, a szabadítás egyedül őbenne adatott (ApCsel 4,12; 5,31; 16,31), amit ő kereszthalálával szerzett (Róm 10,9k; 1Kor 1,18; 1Thessz 5,9). Ezt az üdvösséget az ev-ban hirdeti meg (ApCsel 13,26.47; 1Kor 15,2; Róm 11,13k; Ef 1,13), a keresztségben ajánlja fel (Tit 3,5; 1Pt 3,21), és hitben lehet elfogadni (Róm 1,16; 10,9). Isten ajándéka ez az őt szeretőknek (Ef 2,8; 1Thessz 5,9; 2Thessz 2,13; 2Tim 2,10; Tit 3,5). Csak imádságban kérhetjük el (Mt 6,13; vö. Róm 7,24; Kol 1,13). (Ld. még SZABADSÁG)
VG
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
