Mikeás, Mikeás könyve
Mikeás, Mikeás könyve
I. Mikeás
A h. miká a mikájöhu, mikájá, mikájáhu rövid formája. A BH-ban (Biblia Hebraica, héber nyelvű Biblia) többnyire a rövid formában szerepel, így a Mik 1,1-ben és a Jer 26,18-ban is. A név jelentése: kicsoda olyan, mint Jahve?; kicsoda olyan Isten, mint ő? (Vö. Mik 7,18.) A Károliban az 1Kir 22,8kk-ben szereplő mikájöhu ben-jimlá, és a Mik 1,1-ben előforduló miká, az ÚF-ban pedig csupán ez utóbbi fordításaként található a Mikeás név. A bibliaolvasó számára ezek a fordítások a kérdést részint egyszerűbbé, részint bonyolultabbá teszik. E fordításból következően ezen a helyen csupán a móreseti Mikeással, a róla elnevezett könyv szerzőjével foglalkozunk. A név többi formáihoz ld. MIKA; MÍKÁJEHÚ.
II. Mikeás könyve
1. A próféta és kora. Személyéről keveset tudunk. A Mik 1,1 és a Jer 26,18 móreseti Mikeásnak nevezi. Móreset a júdai Sefélá-alföldön feküdt, Jeruzsálemtől kb. 35 km-re délnyugatra, ma Tell ed-dzséde, ill. dzsudéde. Feltehetően egyszerű, földműves-állattenyésztő környezetből származott, aki nem csak látta a gazdagok és a vezetők törvénytiprásait, hanem a saját életében is megtapasztalta. Prófétai munkásságának pontos kezdete nem állapítható meg. A Mik 1,1 adatai szerint Jótám, Aház és Ezékiás júdai királyok idejében élt (Kr. e. 740-687). Működését mindenképpen Samária elesése (Kr. e. 722) előtt kezdhette el, mert az 1,3-7-ben Samária pusztulásáról is prófétál. Fiatalabb kortársa Ézsaiásnak, s részben az északi országrészben, Izráelben tevékenykedő Hóseásnak. Prófétai elhívásának történetét nem hagyta ránk, csupán prófétai hitvallását (3,8). E hitvallásban élesen elhatárolja magát - Ámóshoz hasonlóan - az ún. hivatalos vagy kultuszi prófétáktól, akik hazugságot prófétálnak, pénzért mindenre kaphatók. Őt Isten Lelke tölti be erővel, igazsággal, hatalommal, hogy bátran tárja fel a bűnöket, s hirdesse Isten ítéletét. Amikor Jeremiást meg akarták ölni, az őt pártfogoló vének Mikeás példájára hivatkozva próbálták megmenteni az életét (Jer 26,18). Működése idejére esik a szír-efraimi háború (Kr. e. 733), az északi országrész, Izráel elpusztulása, Samária elesése (Kr. e. 722), az Asdód által szervezett felkelés Asszíria ellen (Kr. e. 713), Meródak Baladán babiloni függetlenségi szervezkedése, amihez Ezékiás király is csatlakozott (2Kir 18,17kk), s ennek következtében Szanhérib bosszúálló hadjárata, aminek során Jeruzsálem csupán Isten csodálatos beavatkozása által menekült meg (Kr. e. 701. 2Kir 18,13-19,37). Jótám, Áház, s kiváltképpen Ezékiás kegyes uralkodók voltak. Ezékiás igen jelentős kultuszreformációt is hajtott végre. Mindez azonban csak késleltette a Júdára váró ítéletet, mert a szívek nem változtak meg. A próféta látja és hirdeti ezt. A bekövetkező ítélet miatt nagy fájdalom tölti be szívét, gyászol és jajgat (1,8k; 7,1), de várja az Urat és bízik ígéretében (7,7).
2. A könyv keletkezése. A könyv keletkezéséről, írásba foglalásának idejéről bizonyosat nem tudunk. Mint már említettük, az l,3kk-ben szó van Samária pusztulásáról is. A könyvnek ez a része nyilvánvalóan a Samária elesése előtti időből származik. A könyv írásba foglalása már Mikeás életében megtörténhetett, vagy a próféta vagy tanítványi köre, vagy mindkettő által. A prófétaság lényegének ismeretében semmi okunk sincs arra, hogy a messiási jövendöléseket (2,12k; 4,1kk; 5,1kk) későbbi, fogság utáni korból származóknak tekintsük.
3. A könyv felosztása. A könyv a feliratot követően (1,1) három főrészből áll: I. Ítélet (1,2-3,12); Ítélet Samária és Jeruzsálem felett (1,2-16); Ítélet a pénzéhes gazdagok felett (2,1-11); Szabadító ígérete (2,12k); Ítélet a hatalmaskodó vezetők, a hamis próféták és a nyereségvágyó papok felett (3,1-12). II. Üdvígéret (4,1-5,14): a béke korszaka (4,1-8); Sion megpróbáltatása: babiloni fogság és szabadulás (4,9-14); a Messiás származása és uralkodása (5,1-14). III. Isten pere népével (6,1-7,20): a nép hűtlensége és hamis istentisztelete (6,1-8); Jeruzsálem bűne és büntetése (6,9-16); panasz a nép romlottsága miatt (7,1-6); reménység a nyomorúság idején (7,7-13); könyörgés és magasztalás (7,14-20).
A könyv felépítésének ez a szerkezete, anyagának ez az elrendezése, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a próféciák pontosan ebben a sorrendben hangzottak el. Ebben az elrendezésben istentiszteleti szempontok (intő és vigasztaló részek váltakozása) is szerepet játszhattak. De ez Isten kijelentésének is sajátos vonása.
4. Teológiai üzenete. Mikeás az Úr prófétája. Isten szavát hirdeti, akár ítéletről, akár kegyelemről van szó. Ezért amit hirdet, igaz, nem üres fenyegetés s nem hiú vakremény. Isten prófétájaként a szövetség talaján áll. Isten megmondta, mit kíván az embertől (6,8). S mivel a nép szövetségtörő, nem a törvény szerint él, nem törekszik szeretetre, nem alázatos Istene előtt, ezért Isten megítéli, Babilóniába, fogságba kell menni. Mikeás rettenthetetlen bátorsággal hirdeti Isten üzenetét, harcol a hamis próféták ellen (2,6kk). De az ítélet nem az utolsó szava Istennek. Isten Babilonban megváltja népét, Jákób maradéka olyan lesz a népek között, mint az Úrtól jövő harmat, mert nem emberekben reménykedik és bízik. Mindez nem a nép teljesítménye, hanem Isten kegyelmes tette lesz a Messiás által. Valóban igaz, amit Mikeás neve is hirdet: Kicsoda olyan Isten, mint az Úr? Csak őt illeti az imádat és a magasztalás (7,14kk). Isten Mikeás által hirdeti meg, hogy Betlehemből származik az, aki uralkodik majd Izráelen, akinek eredete öröktől fogva való (5,1; Mt 2,6; Jn 7,42).
NA
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
