Nevet
Nevet H. c-h-q, g. gelaó. A nevetés az ÓSZ-ben a valóságos vagy látszólagos fölény kifejezése, amint az a mosolyban vagy nevetésben megmutatkozik. Így nevet Ábrahám és Sára (1Móz 17,7; 18,12k.15), ellentétben korábbi magatartásukkal (1Móz 15,6; 18,12kk). Az ellenség nevet az elhagyatott Jeruzsálemen (JSir 1,7), az igazak az istenteleneken (Zsolt 52,8), valamint a pusztuláson és az éhségen (Jób 5,22). A kifejezés soha nem a hívő örömöt fejezi ki. Talán ezzel van összefüggésben, hogy az ÚSZ-ben a nevetés csak ritkán fordul elő, de akkor mindig nagy jelentőségű. Így nevetik ki Jézust a Jairus házánál összegyűlt gyászolók (Mt 9,24), amivel fölényességüket fejezik ki. Lk 6,21.25-ben Jézus az e világi gúnyos nevetést állítja szembe az eszkhatológiai örömmel. Hasonlóan hallunk a Zsolt 126,2-ben is az eljövendő üdvkorszak öröméről. Ez a most elnyomottak eljövendő győzelmét hirdető nevetés (vö. Mt 5,4).
A nevetés az ÓSZ-i istenképnek nem jellegzetes vonása, mégis négyszer hallunk arról, hogy Isten nevet (Zsolt 2,4; 37,13; 59,9; Péld 1,26). Isten nevetése az istentelenekkel szembeni abszolút fölény kifejeződése. (Ld. még ÖRÖM)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
