Óriások
Óriások Több ősrégi néptörzs leszármazottai, akik rendkívül magasak voltak (h. nöfilim, röfá'im, g. gigantesz). Az őstörténet (1Móz 1-11) tudósításaiban szerepel, hogy amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek, óriások éltek a földön. Az istenfiak értelmezése vitatott. Az azonban egyértelmű, hogy az óriások Isten törvényébe ütköző módon születtek. Ábrahám idejében is éltek óriások Palesztinában (refáiak, émiek, 1Móz 14,5). A móábiak és ammóniak lakóhelyén is óriások laktak, akiket kiirtattak vagy kiűztek az új hódítók. A móábiak az anákokat émieknek (5Móz 2, 10k), az ammóniak a refáiakat zumzummiaknak nevezték (5Móz 2,20). A honfoglalás idején is éltek óriások az ígéret földjén. A kémek azzal tértek vissza a föld kikémleléséből, hogy óriásokat is láttak, akik akkorák voltak, hogy magukat csak sáskáknak látták közelükben (4Móz 13,33). Básánt az óriások földjének nevezték. Ógnak, Básán királyának a nyugvóhelye kilenc könyök hosszú, négy könyök széles (4,05 × 1,80 m) volt (5Móz 3,10k). A honfoglalás után maradványaik Asdód, Gát, Gáza vidékére szorultak (Józs 11,21k). Az óriások késői utóda a gáti Góliát, akit Dávid párviadalban legyőzött (1Sám 17,4). A B a későbbi időkből még külön megemlít négy óriást: Jisbi-Benóbot (2Sám 21,16), egy másik gáti Góliátot, akit Elhánán ölt meg (2Sám 21,19), továbbá Szafot és egy névtelent (2Sám 21,18.20k).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
