Önmegtartóztatás
Önmegtartóztatás Meghatározott ideig való és részleges vagy egész életre szóló és teljes lemondás olyasmiről, ami egyébként természetszerűen hozzátartozik az élethez. Csak akkor értékes, ha valami jó cél érdekében történik. A céltalan önmegtartóztatás értéktelen.
A názírsághoz hozzákapcsolódott az önmegtartóztatás (4Móz 6,3-4). Tulajdonképpen intézményesített önmegtartóztatás ez, vagy legalábbis ilyesminek a kezdete, de lényegében csak szeszes italra vonatkozik.
Az önmegtartóztatás másik formája a böjt, az ételektől való tartózkodás. A teljes böjt természetszerűen nagyon korlátozott idejű (Eszt 4,16). Ismert volt azonban - mind az ÓSZ-i, mind az ÚSZ-i korban - a rendszeres ismétlődő böjt (Zak 7,4-5; 8,19; Lk 18,12; Mt 9,14). Az önmegtartóztatásnak ez a formája nagyon gyakran a gyászhoz kapcsolódott (2Sám 1,12; 12,16; Dán 10,2-3; Mt 9,14-15).
Szokás volt az imádságot, a könyörgést böjtöléssel megerősíteni; azaz Isten jóindulatát ily módon megnyerni (Bír 20,26; Dán 9,3; Ezsd 8,21; Lk 18,12; Mt 6,16-18; ApCsel 14,23; Mt 4,2-4).
Az ételektől való tartózkodás a bűnbánat, a megtérési szándék kifejezésének is eszköze volt (Józs 3,5; Jóel 2,12).
Időnként voltak olyanok, akik a böjtöléssel bűneiket próbálták leplezni, takargatni (Ézs 58,3-7; Zak 7,4kk; Mt 6,16-18).
A Törvényben egyébként nincs kifejezett rendelkezés a böjtölésre. Ettől függetlenül ősidőktől fogva gyakorolták Izráelben is.
Az önmegtartóztatás harmadik formája a házasságtól, egyáltalán a nemi élettől való tartózkodás. Ez is lehet meghatározott időszakhoz kapcsolódó vagy állandó jellegű. A 3Móz 16,29-ben és a 23,29-ben adott rendelkezés valószínűleg az élet e területére vonatkozik.
Az ÓSZ-ben nincs általános érvényű eltiltás a házasságtól, a nemi élettől. Az ilyen jellegű rendelkezések inkább a férfi és nő kapcsolatának isteni eredetét, ebből következően megbecsülését fejezik ki, másrészt egészségügyi szempontokat érvényesítenek (3Móz 18). A gyermekáldás becsülete, illetve a gyermektelenség szégyene elégséges magyarázat arra, hogy a nemi önmegtartóztatás Izráelben nem lett általánosan gyakorolttá. A keresztyének körében - talán Jézus életpéldája miatt is - inkább talajt talált a szüzesség igénye. Bár a kiteljesedés e vonatkozásban a bibliai kor után történt, az önmegtartóztató életmód ajánlása már az ÚSZ-ben megfogalmazódik (1Kor 7,1-9). Pálnak bizonyára voltak követői már a maga korában is. Ennek ellenére a cölibátus (papi nőtlenség) nem tekinthető bibliai eredetűnek. Az önmegtartóztatás igazi lényegét és értelmét Pál az 1Kor 9,24-27-ben fogalmazza meg. Eszerint miként az atlétát a lemondással járó felkészülés juttatja győzelemhez, úgy a hívő embernek teste szolgává tevése biztosítja a romolhatatlan koszorút.
KI
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
