Bálint Endre
Bálint Endre (Bp., 1914. okt. 27. – Bp., 1986. máj. 3.): festő, grafikus, Kossuth-díjas (1985), érdemes művész (1973), kiváló művész (1983). Bálint Aladár (1881–1921) fia, Osvát Ernő unokaöccse. 1930–1934 között az Iparművészeti Főisk. reklámgrafikai tanszékén Helbing Ferenc hallgatója volt, bár érdeklődése már ekkor a XX. századi modernek (Picasso, Braque) felé irányult. 1934-ben Párizsba ment, Robert Capa fotográfus segédje lett, s itt ismerkedett meg Vajda Lajos fotómontázsaival. Három hónapi kinntartózkodás után Vaszary János és Aba Novák Vilmos szabadiskolájában festészeti tanulmányokat folytatott, s baráti kapcsolatba került Vajdával. Ebből az időből való festményei Czóbel Béla hatását tükrözik (Petróleumlámpás csendélet, 1939; Szobám Bindorferéknél, 1937). Bár több csoportos kiállításon is részt vett (KÚT, Szinyei Társaság, Szocialista Művészcsoport), alkalmilag a szentendrei festők köréhez csatlakozott. 1938-ban a Népszavánál volt képzőművészeti kritikus. Első gyűjteményes kiállítását 1938-ban rendezték meg a Tamás Galériában. Az 1939–1941 között készült munkái, elsősorban Gyertyafénynél c. linósorozata jellegzetes stílusának előfutárai. Motívumai ekkortól leegyszerűsödtek. Az alakok, tárgyak körvonalakat hangsúlyozó, applikációt idéző, töredékes, fragmentumszerű felvonultatása, a sejtelmes víziók a szorongás hordozói. Humorral átszőtt fotómontázsai, a lapok képzettársításai a művész groteszken tragikus önvallomásai. 1938 és 1964 között 18 alkalommal rendeztek gyűjteményes kiállítást műveiből, többek között Haarlemben (1957), Brüsszelben (1958, 1960), Párizsban (1959). 1959-ben a párizsi Édition Lebergerie ~ Babits-illusztrációit A Jeruzsálemi Biblia c. albumban tette közzé. A háború után a nyugati és keleti hagyományokat megújító Európai Iskola tekintélyes képviselője volt. Az 1960-as, 1970-es években ún. obzséket készített: a hétköznap eldobott tárgyait, a múlt avítt formáit (patkót, csontdarabkát, láncot) a szürrealizmus, a dadaizmus s az esztétikum jegyében abszurd, egyben lírai tartalommal ruházta fel. Az 1970-es években, termékeny korszakában új abb kiállításokkal jelentkezett: Győr (1971); Bp.-i Műcsarnok (1972); Miskolc (1972); Szeged (1976); Bp.-i Iparművészeti Múz. (1976); MNG (1978); Helikon Galéria (1979); Szentendre, Ferenczy Múz. (1981); Bp.-i Műcsarnok (1984). Művészi oeuvre-jét a szentendrei iskola szürrealisztikus hagyománya, az emlék- és álomképek, víziók variációi, ismétlődése, harmonikus szintézise, s egyben tartózkodó, finom líraisága határozza meg. – Jellegzetes képei: Honvágy (olaj, fa, 1959); Álom a temetőről (montázs, 1959); Csodálatos halászat (olaj, fa, 1960); Groteszk temetés (olaj, 1963); Mágikus éjjel Szentendrén (1965); Képszonettek-sorozat (1972); Triptichon, I., II., III. (1974). -Könyvei: Hazugságok naplójából (tan., nov., versek, Bp. 1972); Életrajzi törmelékek (visszaemlékezések Bp., 1984); Sorsomról van szó (Bp., 1987). – Irod. Szabadi Judit: B. E. (Bp., 1969); Bodri Ferenc: A tisztaság könyvétől a hazugság naplójáig. B. E. hét évtizede (Művészet, 1985. 2. sz.); Szabadi Judit: B. E.-ről (Művészet, 1990. 2. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
