Borka Géza
Borka Géza (Guta, 1894. júl. 11. – Kaposvár, 1977. jún. 17.): költő, tanár. Középisk.-it Komáromban, Pozsonyban és Győrben, a főisk.-t Pannonhalmán és Bp.-en végezte. Latin-magyar szakos tanári oklevelet 1922-ben, bölcsészdoktorátust 1923-ban szerzett a finnugor számnevekről készített disszertációjával. 1923-tól a komáromi bencés gimn. tanára volt. Római régiségek c. középisk. tankönyvet írt (Komárom, 1932). Később Gután, majd 1945 után Kaposváron tanított. 1929-1937 között a Szivárvány, 1932-től 1936-ig a Tábortűz c. gyermeklap főszerk. je volt. Pedagógiai lapokat is szerkesztett. A komáromi Jókai Egyesület irodalmi osztályának titkári posztját is betöltötte. Versei jelentek meg a Komáromi Lapokban és az Új Aurórában. – F. m. Bánatmalom (Komárom, 1920); Magyar bánatok (versek, Komárom, 1920); Gerdi Tamás leánya (színmű, Rozsnyó, 1922); Szavalókönyv (Komárom, 1925); A nadrág (színmű, Bp., 1933); Karikagyűrű (Bp., 1936); A maharadzsa (Bp., 1937); Marci lánynézőben (Bp., 1942); Az olajfák hegyén (Komárom, 1942.). – Irod. Wallentinyi Sándor: Új magyar líra (Kassa, 1936); Szlovenszkói magyar írók antológiája IV. (Nyitra, 1937).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
