Czóbel Béla
Czóbel Béla (Bp., 1883. szept. 4. – Bp., 1976. jan. 30.): festő, Kossuth-díjas (1948), érdemes művész (1958), kiváló művész (1963), az École de Paris jelentős magyar képviselője. Felesége Modok Mária festő. Tanulmányait a nagybányai szabadisk.-ban kezdte 1902 nyarán Iványi Grünwald Béla tanítványaként, és a következő években többször visszatért ide. Az 1902–03-as tanévben a müncheni ak.-n tanult. 1903-ban a párizsi Julian ak.-ra iratkozott be, ahol Jean-Paul Laurens korrigált. 1903-ban a Nemzeti Szalon őszi tárlatán és Párizsban a Champs-de-Mars-i szalon kiállításán szerepelt. Első munkái plein air tanulmányok (Ülő paraszt, 1904), a szecesszió hatását mutatják (Kislány ágy előtt, 1905). Párizsban barátságot kötött Picassóval, Braque-kal, Dunoyer de Segonzac-kal és a fauves-ok csoportjához tartozó több festővel. 1905 őszén és a további években a Salon d'Automne-ban, a fauves-ok termében állította ki kompozícióit (Szalmakalapos férfi, Festők a szabadban, 1906). Ezekkel a képekkel a nagybányai művésztelepen, a „neósok” vezéregyénisége lett. Egyformán részt vett a párizsi és a m. művészeti életben. Első gyűjteményes kiállítását 1907-ben Párizsban, a Galerie Berthe Weilben rendezte meg. 1907–1912 között több fiatal festővel együtt a nyarakat Kernstok Károlynál Nyergesújfalun töltötte. Részt vett a Magyar Impresszionisták és Neoimpresszionisták Köre (MIÉNK) megalakításában, a Műhely kiállításain, tagja volt a Nyolcaknak, bár kiállításaikon nem szerepelt. Az I. világháború idején műveinek nagy része megsemmisült. 1914–1919 között Hollandiában, Bergben élt. Amszterdamban részt vett a Hollandsche Kunstenaarskring kiállításain. 1919–1925 között Berlinben tartózkodott, tagja lett a berlini Freie Sezessionnak. Első bp.-i gyűjteményes kiállítását 1924-ben rendezte meg a Belvedere szalonban. Alapító tagja volt a KUT-nak, a Nemzeti Szalonban rendezett szinte valamennyi kiállításukon szerepelt. 1925-ben Berlinből Párizsba költözött. A párizsi Galerie Bing 1927-ben reprezentatív kiállításon mutatta be a fauves-ok 1904–1908 közötti tevékenységét, ahol Festők a fák alatt c. képével szerepelt. Ugyanez a galéria 1930-ban önálló kiállításon mutatta be műveit. 1931 jan.-jában a Tamás Galériában rendezett gyűjteményes kiállítást. Ez évtől a nyarakat rendszeresen Hatvany Ferenc Heves vm.-i birtokán töltötte. 1932-ben a Tamás Galéria Az új magyar művészet keresztmetszete c. kiállításán szerepelt, majd a Nemzeti Szalonban bemutatott A Főváros új szerzeményei című kiállításon. Ebben az évben a Szinyei Társaság díjjal jutalmazta munkásságát. 1933-, 1934-, 1936-ban a Frankel Szalonban rendezett gyűjteményes kiállításokat. 1934-ben szerepelt első ízben a Velencei Biennálén, Öntőző lány az üvegházban c. képét a francia közoktatási miniszter vásárolta meg. New Yorkban a Gallery Brummer rendezett kiállítást műveiből először 1927-ben, majd 1936-ban. Katalógusának előszavát André Dunoyer de Segonzac írta. A washingtoni múz. is vásárolt képeiből. A harmincas évek elejére kialakult, és a továbbiakban lényegében nem változott sajátos festői világa, amely mindvégig megőrizte természetelvűségét (Múzsa, Szakácsnő, 1930; Piros kendős lány, 1934; Madonna, 1937; Hátakt, 1941). Bizonytalannak látszó formavilágát kontúrvonallal határolt mélytüzű színekkel építette fel. Témái: csendéletek, enteriőrök, tájak, aktok. 1939-ben került először Szentendrére, a II. világháború alatt ez lett állandó tartózkodási helye. A háború befejezése után a teleket Párizsban, a nyarakat Szentendrén, a művészteleptől kissé elkülönülten töltötte, bár a kollektív kiállításokon rendszeresen részt vett. 1948-ban gyűjteményes kiállításai voltak Seiden Gusztávné művészboltjában Bp.-en és a Galerie des Beaux-Arts-ban Párizsban. Részt vett az Európai Iskola utolsó kiállításán. 1950-ben a Galerie Katia Granoff (Párizs) mutatta be munkáit. 1952–1964 között a párizsi Galerie Zak szinte évente rendezett bemutatót munkáiból. 1958-ban művei szerepeltek a Velencei Biennálén. Utolsó gyűjteményes kiállításai: Galerie Moos, Genf, 1961; Galerie Drouet, Párizs, 1969; Musée Galérie, Párizs, 1970. 1971-ben a Műcsarnokban nyílt reprezentatív, retrospektív kiállítás műveiből. 1973-ban az Ernst Múz.-ban és a szentendrei Művésztelepi Galériában állított ki. 1975-ben műveinek bemutatására múz. nyílt (Szentendre, Templom tér 1.). A rendkívül gazdag életmű jelentős darabjai m. és külföldi magángyűjteményekben vannak. 1973-ban a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntették ki. – Irod. Kállai Ernő: Cz. B. (Bp., 1934); Genthon István: Cz. B. (Bp., 1961); Philipp Clarisse: Cz. (Bp., 1970); Rózsa Gyula: Cz. B. (Népszabadság, 1971. ápr. 11.); Frank János: Cz. halálára (Élet és Irod., 1976. 6. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
