Deák Tamás
Deák Tamás (Arad, 1928. márc. 23. – Bp., 1986. jan. 24.): író, műfordító, szerkesztő. Polgári családban nőtt fel. A temesvári piarista gimn.-ban, majd a kolozsvári egy.-en végezte tanulmányait. 1948-1950 között a Romániai Magyar Szó c. napilap kolozsvári tudósítója, 1950-1955 között az Áll. Magy. Opera művészeti titkára, 1955-56-ban az Igaz Szó, 1958-1975 között a Művészet, ill. a nyomába lépő Új Élet c. képeslap kolozsváriszerk.-je, 1978-1984 között a Téka c. könyvsorozat társszerk.-je volt. Írói pályáját versekkel és műfordításokkal kezdte, majd opera-szövegkönyveket fordított. Műfordításaiból Átváltozások (Bukarest, 1968) c. antológiájában adott közre válogatást, emellett lefordította Caragiale Az elveszett levél c. vígjátékát és Montherlant két színművét. Gazdag világirodalmi műveltség birtokában írta esszéit a klasszikus, a modern m. és világirodalom, művészet nagy egyéniségeiről, a többi között Michelangelóról, Goethéről, Flaubert-ről, Csehovról, Proustról, Musilról, Thomas Mannról, Borgesről, ill. Babitsról, Szerb Antalról, Méliusz Józsefről és Horváth Istvánról. Ezeket az írásait Odysseus üzenete (Bukarest, 1966), Boldog verseny (Bukarest, 1973), Káprázat és figyelem (Bukarest, 1980) és A történet értelme (Bp., 1986) c. esszéköteteiben gyűjtötte össze. Világirodalmi tájékozottságát kamatoztatta drámai műveiben is, ezek a klasszikus társadalmi dráma, a mitológiai játék és a modern abszurd színház eszközeivel jelenítették meg a háborúk és diktatúrák között élő XX. sz.-i ember tapasztalatait és szorongásait. Legnagyobb színházi sikerét-a zsarnoki hatalom természetét bemutató – A hadgyakorlat (1968) c. abszurd darabjával aratta, amely díjat kapott az orsz. drámapályázaton, és több román színház is műsorára tűzte. Ugyancsak a hatalom és az erkölcs ellentétét mutatta be A forró sziget (Bukarest, 1972), ill. Az érsek imája (Bukarest, 1972) c. műveiben. Drámáit Testvérek (Bukarest, 1967), A forrósziget (Bukaret, 1972) és Az érsek imája (Bp., 1988) c. kötetei tartalmazzák. Regényeiben személyes élmények nyomán fejezte ki kesernyés életbölcseletét, számot vetve azzal, hogy a kisebbségi lét körülményei miként korlátozzák egy európai távlatokra figyelő, nyitott szellem lehetőségeit. Egy agglegény emlékezései (Bukarest, 1971) c. regényében ironikusan mutatta be hősének szerelmi kalandjait, Antal a nagyvilágban (Bukarest, 1976) c. művében a regényhős személyiségének elmélyülését ábrázolta. Don Juan (Bukarest, 1979), ill. Don Juan-Don Juan halála (regénytorzó, Bp., 1986) c. regényeiben a klasszikus irodalmi hőstípus újraértelmezésére tett kísérletet. Elbeszéléseit Hallatlan történetek (Bukarest, 1974), Újabb hallatlan történetek (Bukarest, 1980) és Alagutak a halálig (Bp., 1984) c. adta közre. 1984-ben súlyos betegen települt át Bp.-re, itt új kiadásban jelentették meg műveit. – Irod. Tamás Gáspár Miklós: Egy indulat esélyei (Utunk, 1973); D. T. műhelyében (Igaz Szó, 1976); Marosi Ildikó: Beszélgetés D. T.-sal (A Hét, 1978); Szász János: Egy különös író (Igaz Szó, 1978); Egyed Péter: Etika és etikett (Igaz Szó, 1979); Gáll Ernő: Bűn és bűnhődés (Korunk, 1979).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
