Donáth Ferenc
Donáth Ferenc (Jászárokszállás, 1913. szept. 5. – Bp., 1986. júl. 15.): politikus, történész, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa (1968), felesége Bozóky Éva újságíró. Egy.-i tanulmányait 1930-34-ben végezte a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en, ahol 1934-ben jogi doktori oklevelet szerzett. 1934-ben belépett a KMP-be. 1937-ben egyik kezdeményezője volt a Márciusi Front megalakításának, 1939-ben részt vett a Nemzeti Parasztpárt létrehozásában, 1939-44-ben a Szabad Szó c. lap külpolitikai rovatvezetője. 1943-ban a Békepárt egyik létrehozója és Központi Bizottságának tagja. 1944-ben közreműködött a kommunista párt újjászervezésében és szerk. a Szabad Népet. 1944. szept.-ben összekötő volt a Katonai Bizottság és a Központi Bizottság között. 1945. ápr.-tól 1948-ig az Orsz. Földbirtokrendező Tanács elnökh.-e, 1945. máj.-tól az MKP Központi Vezetőségének tagja, 1945. nov.-től 1948. jan.-ig a Földművelésügyi Min. politikai államtitkára, 1945 végétől 1948. máj.-ig az MKP Központi Vezetősége falusi osztályának vezetője, 1948-51-ben a Főtitkársági Iroda vezetője. 1951. febr.-ban letartóztatták, máj.-ban a Központi Vezetőség kizárta soraiból. 1952. dec.-ben a Legfelsőbb Bíróság 15 évi fogházra ítélte, feleségét, Bozóky Éva újságírót internálták. 1954. júl.-ban szabadult ki a börtönből és ekkor rehabilitálták. 1954. dec.-től az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének Mezőgazdasági Osztályát vezette, 1955-56-ban az Intézet ig. h.-e is volt. 1956 nyarán a Nagy Imre körül tömörült pártellenzékhez tartozott. 1956. okt. 24-től az MDP Központ Vezetőségének tagja és titkára. Mivel a Központi Vezetőség az 1956. okt. 23. utáni eseményeket ellenforradalomnak minősítette, okt. 26-án lemondott központi vezetőségi titkárságáról. 1956. okt. 30-án az MSZMP ekkor megalakult ideiglenes intéző bizottságának tagja lett. 1956. okt. végén és nov. elején Nagy Imre titkárságának munkatársa, 1956. nov. 2-tól vezetésével kezdődött az MSZMP szervezése. Nov. 4-én másokkal együtt a bp.-i jugoszláv nagykövetségre menekült. Amikor nov. 24-én eltávozott a jugoszláv követségről, a szovjet hatóságok letartóztatták és családjával együtt Romániába, Snagovba internálták. 1958-ban a Nagy Imre-per másodrendű vádlottjaként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése vádjával 12 évi börtönbüntetésre ítélték. 1960. ápr.-ban amnesztiával szabadult. 1960-1976 között az Orsz. Mezőgazdasági Könyvtár, a Magy. Mezőgazdasági Múzeum, majd az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1976-tól nyugalomba vonulásáig (1983) az MTA Szövetkezetkutató Intézetének munkatársa. Az 1970-es évektől a demokratikus ellenzéki mozgalom résztvevője volt. Jelentősek az 1945 utáni m. mezőgazdaság történetére vonatkozó kutatásai. 1980-ban a szamizdatban megjelent Bibó-emlékkönyv szervezője volt. – F. m. Demokratikus földreform Magyarországon 1945 (Bp., 1969); Reform és forradalom. A magyar mezőgazdaság strukturális átalakulása 1945-1975 között (Bp., 1976); Tulajdon és hatékonyság (Medvetánc, 1988); A közvetlen demokráciáról (közreadja, bev. ifj. Donáth Ferenc. – Irod. D. F. (Kritika, 1986); D. F. (Agrártörténeti Szle, 1986); Kis János: Valamit elindított, Im Memoriam D. F. (Magyar Füzetek 1986, Párizs); Újhelyi Szilárd: A kor, amelyben éltünk (Liget, 1989. 2. sz.); Ember Judit: Menedékjog 1956 (Bp., 1989); Újhelyi Szilárd: Hogy van az a vers? D. T. temetésén elhangzott beszéd (Élet és Irod. 1991. 31. sz.); Ember Mária: A „D” (Magy. Nemzet, 1991. júl. 26.); Gunst Péter: D. F. (Párttörténeti Szle, 1987. 3-4. sz.); Eőrsi István: Az időszerűtlen D. F. időszerűsége (Beszélő, 1991. 30 sz.); Bozóky Éva: Zord idők nyomában (Bp., 1996.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
