Erdős Imre Pál
Erdős Imre Pál (Nántű, 1916. nov. 2. – Szatmár, 1988. szept. 20.): romániai magyar festő, grafikus. Édesanyja, Erdősné Reismann Irma, neves riporter volt. Pályája kedvezően és korán indult. A Nagybányai Iskola mestereitől, Krizsán Jánostól, Mikola Andrástól és Thorma Jánostól tanult. Stílusára erősen hatott Molnár C. Pál, akinek magánnövendéke volt Bp.-en. Tanulmányai elvégzése után Párizsba ment, élményeit hazatérte után Párizsi képek c. fametszetes albumában jelentette meg, Molnár C. Pál ajánló soraival. Az 1940-es évek elején számos portrét készített művészekről, ezekkel népszerűséget és sikereket ért el. Pályája hirtelen megtört, 1944-ben Auschwitzba deportálták. Bár megmenekült, de egy életre kiható sérülést szenvedett. Művészi pályafutását a romániai Szatmáron kezdte újra; már 1946-ban megjelent önarcképsorozata. Korábbi stílusával – amely egyaránt tükrözte a nagybányaiak posztimpresszionista felfogását és Molnár C. Pál szürrealisztikus látásmódját – szakított. Érdeklődése a román népművészet formakincse felé fordult. Művei s közéleti tevékenysége alapján a romániai m. képzőművészet jelentős egyénisége lett. A Képzőművészek Szövetségének alelnöke volt, állami díjat és érdemes művész címet kapott. Festményei és metszetsorozatai mellett jelentősek könyvborítói, könyvillusztrációi, s gyakran jelentek meg újságrajzai is. – F. m. Ceruzával a toll mestereinél (írók arcképgyűjteménye, Bp., 1942); Erdős I. Pál rajzai (Művészek álarc nélkül, bev.: Molnár C. Pál, Szatmárnémeti, 1944); Fény és árnyék (önarcképek, Kolozsvár, 1946). – Irod. Murádin Jenő: E. I. P.-ról (Utunk, 1987. 49. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
