Ferenc, I.
Ferenc, I. (Firenze, 1768. febr. 12. – Bécs, 1835. márc. 2.): 1792-től magyar király, 1804-től osztrák, II. ~ néven 1806-ig német-római császár, II. Lipót legidősebb fia. Trónralépte után megkezdte a forradalmi Franciao. ellen a már apja által tervezett fegyveres intervenciót. Mint a haladás és felvilágosodás ellensége, erős rendőri uralmat és besúgórendszert épített ki; uralmát ferenci abszolutizmusnak nevezték. 1795-ben felszámoltatta a m. jakobinus mozgalmat és a vezetőket kivégeztette. A Franciao. ellen viselt háborúban elszenvedett több vereség és jelentős területek (itáliai birtokok, D-német részek) elvesztése után 1806. aug. 6-án kénytelen volt lemondani a német-római császári címről. A birodalom válságos helyzetén mit sem változtatott az 1808-i m. ogy. által fegyverbe hívott nemesi felkelés, amely 1809-ben súlyos kudarcba fulladt. 1810-ben lányát, Mária Lujzát Napóleonhoz adta feleségül. 1811-ben pénzdevalvációt hajtott végre, ami növelte a m. rendek szembenállását. Metternich politikáját követve 1812-ben segédcsapatokat bocsátott Napóleon rendelkezésére az Oroszo. elleni hadjárathoz, ennek kudarca után viszont porosz-orosz szövetségben Franciao. ellen fordult. Napóleon bukása után az 1814–15-i bécsi kongresszuson a Habsburgok visszanyerték elvesztett birtokaikat. 1815. szept.-ben Frigyes Vilmos porosz királlyal együtt aláírta Sándor orosz cár manifesztumát a Szent Szövetségről, Ausztria 1820–21-ben intervenciót folytatott a nápolyi és piemonti forradalmak ellen. Mo.-on az 1811–12-i ogy. után csak 1825-ben, a vm.-k erélyes fellépésére hívott össze ogy.-t, amely viszont megnyitva a reformogy.-ek sorát, előrevetítette erőszakos abszolutista rendszerének szükségszerű bukását.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
