Halász András
Halász András (Munkács, 1890. dec. 17. – Bp., 1975. márc 7.): bányamérnök, a műszaki tudományok kandidátusa (1953), Kossuth-díjas (1953). Selmecbányán megkezdett tanulmányait az I. világháború félbeszakította, oklevelét a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főisk.-n szerezte (1923). 1918–1923 között az erdélyi borsai rézbányánál dolgozott, 1924-től 1941-ig a jugoszláviai Majdanpekben a nemzetközi jelentőségű, belga érdekeltségű rézbánya főmérnöke. 1941-től 1944-ig Nagybányán a Felsőmagyarországi Bánya és Kohómű Rt. műszaki vezetője volt. 1945 után a bauxit- és alumíniumtermelés újjászervezésében tevékenykedett mint a Magyar–Szovjet Bauxit-Alumínium Rt. központi bányaig.-ja. 1950-től a Bányászati Kutató Intézet érc- és kőzetosztályának vezetője. Meghívott előadóként ércelőkészítést tanított a miskolci Nehézipari Műszaki Egy.-en, a Bp.-i Műszaki Egy.-en és a Veszprémi Vegyipari Egy.-en. Munkásságának főbb területei az úrkúti mangánérc-dúsítómű hidrociklonos osztályozáson alapuló rekonstrukciója, a fehérvárcsurgói üveghomok-előkészítőmű, a sárisápi kaoliniszapolómű, a pátkai ólomcinkérc- és fluoritflotálómű voltak. Az ércek előkészítéséről egy.-i jegyzetei, több mint 30 tanulmánya jelent meg, cikkeit a Bányászati és Kohászati Lapok közölték. – F. m. Hazai ipari ásványok előkészítésének és finomőrlésének jelenlegi állása és fejlesztésének iránya (Bányászati Kongresszus, II., Bp., 1960); Kutatások földpát és földpátpótló anyagok előkészítésére hazai gránitos kőzetekből (Bányászati Kutató Int. Közl., 1960). – Irod. H. A. (Bány. és Koh. L., 1975).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
