Jendrassik Loránd
Jendrassik Loránd (Alsó – Pakony, 1896. aug. 18. – Bp., 1970. júl. 19.): orvos, fiziológus, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora (1969). ~ Kornél gépészmérnök fia. 1918–23-ban a bp.-i egy.-i élettani intézetben dolgozott. 1921-től Leydenben, 1925-től Berlinben ösztöndíjas volt. 1925–40-ben Pécsett az Ángyán János vezette belgyógyászati klinikán a kémiai laboratórium vezetője. Közben 1927-ben egy.-i magántanárrá habilitálták, 1936-ban c. rk. egy.-i tanár lett. 1940–45-ben a kolozsvári tudományegy.-en az általános élettan tanszékvezetője. 1950-től 1966-ig, nyugdíjazásáig a bp.-i tudományegy. bölcsész-, majd természettudományi kara keretében működő Általános Élettani Intézet egy.-i tanára. 1929–30-ban részt vett a Magy. Élettani Társ. megszervezésében, melynek szervező-, majd főtitkára volt. Munkássága során a klinikai gyakorlatban használható kémiai és fizikai vizsgáló módszereket dolgozott ki, fotometriás eljárásokat vezetett be, megindította a klinikai kémiai metódusok szabványosítását. Kutatta az idegingerület-átvevő mediátorok szerepét, az ion- antagonizmus jelentőségét, a harántcsíkolt izomzat összehúzódásának mechanizmusát, a sejtek membránjainak élettanát. 1931-ben elnyerte a Heim Pál-díjat. – M. Az agyvelő fiziológiai hatóanyagairól (Bp., 1929); Kolloid változások sima izmokon ingeranyagok hatására (Tihany, 1931); Die ersten chemischen Prozesse der Muskelkontraktion (Faiszt Józseffel, Bp., 1957); Das Le Chateliersche Prinzip und die Gesetze der Störung dynamischer Gleichgewichte (Bp., 1956). – Irod. Sós József: J. L. (Orv. Hetil., 1970. 36. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
