Kandó Kálmán
Kandó Kálmán (Pest, 1869. júl. 10. – Bp., 1931. jan. 13.): gépészmérnök, a vasútvillamosítás úttörője, az MTA l. tagja (1927). Oklevelét a bp.-i műegy.-en szerezte 1892-ben. Gyakorlati működését a párizsi Compagnie de Fives-Lille cégnél kezdte (1892–1894), majd hazatérve a Ganz Gyár szolgálatába állt, ahol rövidesen a villamossági szerkesztési osztály vezetője lett. Bevezette az indukciós motorok gyártását (saját tervei és számítási módszere alapján), s megkezdte azok vasúti vontatás céljaira való alkalmazását. 1896–1898-ban megépítette az első háromfázisú közúti villamosvasutat (Evian-les-Bains) s több bányavasutat villamosított. A szerzett tapasztalatok alapján 1898–1902 között építette az első váltakozó áramú nagyvasúti villamosvonalat, az ún. Valtellina-vasutat, az általa kidolgozott nagyfeszültségű (3000 voltos) háromfázisú rendszer alapján, amely első ízben bizonyította be a villamos vontatás fölényét a gőzüzem felett. A Valtellina-vasút üzemi eredményei alapján az olasz kormány amerikai tőkével megalakította a Società Italiana Westinghouse-t és Vado Ligurében mozdonygyárat létesített Kandó-mozdonyok gyártására. 1905-ben, ~ több m. munkatársával együtt a vállalat szolgálatába állt mint a gyár műszaki vezetője, majd a vállalat alelnöke, s itt működött Olaszo. háborúba lépéséig (1915). Villamosította a Giovi-vonalat, melynek mozdonyai üzembiztonság, sebesség és fajlagos teljesítőképesség, vagyis a súlykihasználás tekintetében évtizedeken át csúcsteljesítményt jelentettek a villamosmozdony-szerkesztésben. A „Sistema italiana”-nak nevezett Kandó-féle rendszer a II. világháborúig vezető szerepet játszott az olasz vasutakon. 1917-ben ~ ismét a Ganz kötelékébe lépett mint műszaki ig., majd vezérig. s megkezdte második vasútvillamosítási rendszerének, a fázisváltós rendszernek a kidolgozását, mely lehetővé tette a közhasználatú erőművek 50 periódusú áramának a vasúti vontatásban való közvetlen felhasználását. Az új rendszert a Bp. Nyugati pu.–Alag közti fővonalszakaszon próbálták ki (1923. okt. 31.), próbamozdonya 1928-ban került ki végleg a pályára. Közben egyenáramú gyorsvonati mozdonyt épített a párizs–orleans-i vasút számára (1923) s hosszabb időt töltött az USA-ban a Westinghouse-cég tanácsadójaként (1927). A fázisváltós próbamozdony üzemi eredményei alapján határozta el a MÁV a bp.–hegyeshalmi fővonal villamosítását (1929), ennek számára tervezte ~ a róla elnevezett villamosmozdonyt. ~ sem a villamosítás befejezését, sem mozdonyainak üzembe állítását (1932. jún. 16.) nem érte meg. Az energiagazdálkodás terén elért úttörő eredményeiért az MTA 1921-ben Wahrmann-díjjal jutalmazta, a Műegy., 1922-ben tb. doktorrá avatta, s több bel- és külföldi kitüntetésben részesült. 1924-től a Mérnöki Kamara elnöke, 1927-től a felsőház tagja volt. Eredményeiről több tanulmányban és cikkben számolt be. – F. m. Az elektromos vontatás nagyvasutakon, nagyfeszültségű váltóárammal (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl., 1900); Der Betrieb der Valtellina-Bahn mit hochgespannten Drehstrom (Zeitschr. d. Vereins Deutscher Ingenieure, 1903); Neue elektrische Güterzugslokomotive der Italienischen Staatsbahnen (Zeitschr. d. Vereins Deutscher Ingenieure, 1909). – Irod. Zelovich Kornél: K. K. emlékezete (Bp., 1932); Verebély László: Az olasz államvasutak villamosítása (Technikus, 1920); Verebély László–Klein Ferenc: K.-féle fázisváltó villamosítási rendszer és annak alkalmazása a M. Kir. Államvasutak vonalain (Bp., 1933); Verebély László: Emlékezés K. K.-ra (Magy. Technika, 1954).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
