Kardos Tibor
Kardos Tibor (Bp., 1908. aug. 2. – Bp., 1973. dec. 20.): irodalomtörténész, filológus, műfordító, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1953, r. 1973), Baumgarten-díjas (1942), Kossuth-díjas (1956). Az egy.-et Pécsett és Rómában végezte. 1933–44-ben gimn.-i tanár, egyidejűleg megbízott előadó és 1937-től magántanár a bp.-i egy.-en. 1945–46-ban a pécsi tanárképző főisk.-n olasz, latin és görög irodalmat tanított, 1946–50-ben a római egy.-en a m. irodalom tanára és a Magy. Intézet ig.-ja volt, az olasz-magyar művelődési kapcsolatok elmélyítésén munkálkodott. 1950-től haláláig a bp.-i ELTE olasz tanszékének vezetője, emellett 1956–57-ben az MTA Irodalomtörténeti Intézetében a világirodalmi osztályt irányította. Tudományos pályája 1931-ben kezdődött A laikus mozgalom magyar bibliája c. művével. A magyarság antik hagyományai (Bp., 1942) c. tanulmányában megfogalmazta tudományos kutatási programját. Kezdeményezte Dante Összes műveinek (Bp., 1962) m. kiadását; szerk. a Dante a középkor és a renaissance között (Bp., 1966) c. tanulmánykötetet, melynek két tanulmányát ő írta. Foglalkozott a reneszánsz kor plebejus forradalmi mozgalmaival, politikai ideológiájának K-európai elterjedésével, Mátyás egyéniségével, az udvarában kialakult humanista körrel, a hazai deák műveltséggel. Sokat tett Janus Pannonius újrafelfedezéséért. Az 1972-es Janus Pannonius jubileum alkalmából szerk. Válogatott verseit és az UNESCO (Egyesült Nemzetek Szervezetének Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) támogatással megjelent francia–latin szövegű Carmina selectiorakat. A m. humanizmussal foglalkozik A magyar humanizmus kezdetei (Pécs, 1936), Che cosa fu ľumanesimo ungherese? (Roma, 1937), Mátyás király és a humanizmus (Bp., 1940) és Caratteri ed aspetti delľumanismo ungherese (Roma, 1947) c. műveiben. Édeklődési körébe tartozott a régi m. irodalom, Zrínyi Miklós, a magyar dráma és színjátszás kezdetei. Jelentős Az Árgirus-széphistória (Bp., 1967) c. műve. Összegyűjtött tanulmányait az Élő humanizmus (Bp., 1972) c. kötetben adta ki. Sok külföldi humanista művét ültette át m.-ra, így Morus Utópiáját (1943), Leonardo válogatott írásait (1953) és Erasmustól A balgaság dicséretét, (1958). Szerk. a Renaissance tanulmányok c. (Bp., 1957) kötetet, a Renaissance Magyarországon c. antológiát és 1955-től a Filológiai Közlönyt. Számos hazai és külföldi tudományos és kulturális szervezet tagja volt. Az Olasz Nemzeti Dante Bizottság aranyérmével tüntették ki. – F. m. Janus Pannonius bukása (Pécs, 1935); Deákműveltség és magyar renaissance (Bp., 1939); Középkori kultúra, középkori költészet (Bp., 1941); L'Ungheria negli scritti degli umanisti italiani (Bp., 1941); La Hongrie latine (Paris, 1949); A magyar vígjáték kezdetei (Bp. 1953); A magyarországi humanizmus kora (Bp., 1955); Régi magyar drámai emlékek (Dömötör Teklával, Bp., 1960); Studi e ricerche umanistiche italo–ungheresi (Debrecen, 1967); Janus Pannonius – egy költői életpálya (Bp., 1972); Az emberség műhelyei (tanulmányok, Bp., 1973). – Irod. Bán Imre: K. T. (Irod. tört. Közl., 1973. 6. sz.); Harmatta János: K. T. (Filológiai Közl., 1973. 3-4. sz.); T. Erdélyi Ilona: K. T. (Helikon, 1974. 1. sz.); Köpeczi Béla: K. T. emlékezete (Nagyvilág, 1974. 3. sz.); Mezey László: K. T. (Irod. tört., 1974. 1. sz.); Bán Imre: K. T. (Helikon, 1974. 1. sz.); Székely György: Búcsú K. T. akadémikustól (MTA Nyelv- és Irod. tud. Oszt. Közl., 1974. 1-4. sz.); Harmatta János: K. T. (Magy. Tud., 1974. 5. sz.); Szabó György: A humanizmus értelme (Új Írás, 1974. 7. sz.); Takáts Gyula: Emlékezés K. T.-ra (A harmónia keresése, Bp., 1979). – Szi. Takáts Gyula: K. T.-nak (vers, Sós forrás, Bp., 1973); Csorba Győző: Két december (K. T. halálára) (vers, Jelenkor, 1974. 2. sz.); Weöres Sándor: Itália. K. T.-nak; K. T. emlékére (versek, Egybegyűjtött írások, Bp., 1975); Passuth László: Barlangképek (önéletrajz, Bp., 1978).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
