Kenéz Győző, 1941-ig Laub
Kenéz Győző, 1941-ig Laub (Nagybecskerek, 1916. dec. 22. – Bp., 1990. szept. 18.): levéltáros, történész, tanár. A trianoni béke után szüleivel áttelepült Hódmezővásárhelyre. Itt érettségizett. 1935-ben filozófiai és nyelvi tanfolyamokat folytatott Manrézán, a Jézus Társaság Rendi Főisk.-ján és az innsbrucki egy.-en. A Rendtől 1938-ban megvált, 1939-től tovább tanult a Váci Püspöki Hittudományi szemináriumban. 1941-ben egy ideig kisegítő hitoktatóként dolgozott a hódmezővásárhelyi Szent István plébánián, majd 1942-ig postatisztviselő volt. Rövid ideig a hadseregben lelkészi szolgálatot végzett. 1942-ben lett a Katolikus Agrárifjúsági legényegylet Orsz. Testületének (KALOT) munkatársa, majd a KALOT Érdi Népfőisk.-jának gazdasági vezetője. Többször megjárta a frontot, 1944-ben megszökött egy Nyugatra távozó kórházvonattal, a háború utolsó hónapjaiban Érden bujkált. 1945 tavaszától részt vett Érden a helyi közigazgatás újjászervezésében. A KALOT feloszlatása után Székesfehérvárra kapott kinevezést a Közmunkaügyi Hivatalba. Onnan 1948- ban Bp.-re kérte áthelyezését az Építésügyi Min.-ba. A bp.-i Építési és Közmunkaügyi Igazgatóság, majd az Épületszerelő Ipari Központi Üzemgazdaság osztályvezető-h.-eként (1949), később az Általános Szerelőipari Vállalat tervosztályvezetőjeként dolgozott 1953-tól. 1956-ig többször elutasították felvételi kérelmét az ELTE Bölcsészettudományi Karára, 1956-ban a m.-történelem szakon levelező hallgató lett. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején vállalatának munkásai a munkástanács titkárává választották. A forradalom leverése után rövid ideig börtönben volt. Utána állását elvesztve mint szőlőmunkás dolgozott a Szőlészeti Kutató Intézetben, közben alkalmi fordításokat végzett, és az Orsz. Levéltárban középkori orvostörténeti kutatásokat folytatott. 1958-tól 1962-ig a Művészettörténeti Dokumentációs Központ számára a Diplomatikai Levéltár, az Acta Neoregestra és az Acta Cassae Parochorum anyagból készített több ezer regesztát Mo. egyházi műemlékeire vonatkozó dokumentumokból. 1959-től munkatársa volt a Veszprém megyei Helytörténeti Lexikon szerkesztőségének és a Néprajzi múz.- nak is. 1962-ben egy.-i doktori fokozatot nyert az ELTE-n Végváraink berendezése és felszerelése a XVI-XVII. században c. disszertációjával. Az 1960-1970-es években folytatta középkori helytörténeti kutatásait, közben fordításokat készített a Magyar Történeti Szöveggyűjtemény és más kiadványok számára. 1963-1971 között megbízott előadó volt az ELTE Bölcsészettudományi Karán (latin és középkori m. történelem). 1971-től 1983-ig, nyugdíjaztatásáig az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa volt. Közreműködött társszerzőként forráskiadási munkákban (Monumenta Zrinyiana I-II. kötet gondozása, II. Rákóczi Ferenc Vallomásainak szöveggondozása). Közreműködött a moldvai csángók 16-18. sz.-i történetére vonatkozó dokumentumok kiadásában. Feltárta, fordította és jegyzetekkel látta el a Békés megye középkori történetére vonatkozó levéltári anyagot. – Irod. Soós István: K. Gy. (Levéltári Szle, 1991. 3. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
