Latinovits Zoltán
Latinovits Zoltán (Bp., 1931. szept. 9. – Balatonszemes, 1976. jún. 4.): színész, Jászai-díjas (1966), Balázs Béla-díjas (1970), érdemes művész (1975). Az új m. színjátszás és versmondás kiemelkedő egyénisége. A József Attila Gimn.-ban érettségizett (1949). Asztalostanuló lett, majd betanított munkásként hídépítésen dolgozott. Közben tagja volt a Magy. Áll. Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG) öntevékeny színjátszókörének 1952-től 1956-ig. A bp.-i műszaki egy. építészmérnöki karán szerzett oklevelet (1956). Egy.-i tanulmányai alatt is színészi hivatására készült, Galamb Sándor és Lehotay Árpád tanítványa volt. Segédszínésznek ment a debreceni Csokonai Színházba (1956), rendkívüli tehetségével hamarosan kitűnt. Miskolcon már a társulat vezető színésze. Vidéki szereplése idején feltűnt Kohout: Ilyen nagy szerelem c. darabjában, továbbá mint Ruy Blas és mint Rómeó. A Vígszínház (1962–1966), majd a Thália Színház tagja (1966–1968). Az 1968-as évadban csak szerepekre szerződött, 1969-től 1971-ig ismét a Vígszínház tagja. 1971 őszén a veszprémi Petőfi Színházban színész és rendező. Utolsó szerepe a bp.-i Fővárosi Operettszínházban A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak (címszerep, Békeffi I.-Fényes Sz. műve, bemutató: 1976. febr. 27.). Kilenc előadás után betegsége miatt nem játszott tovább. Szerepeinek sorából kiemelkedik Cipolla (Th. Mann: Mario és a varázsló); a festő (A. Miller: Közjáték Vichyben); az őrnagy (Örkény I.: Tóték). Rendezőként a veszprémi Petőfi Színházban mutatkozott be Németh L.: Győzelem c. darabjával (1972. márc.) és ott rendezte Gorkij Kispolgárok c. darabját (1973. febr.). 1959-ben filmezett először. Több mint ötven filmben játszott. Legemlékezetesebb filmszerepei közé tartozik az első kakastollas (Szegénylegények, 1965); Bükky százados (Hideg napok, 1966); Menyhért (Egy szerelem három éjszakája, 1967); az író és énje kettős szerepe (Utazás a koponyám körül, ezzel elnyerte San Sebastianban a legjobb férfi alakítás nagydíját, 1970); Szindbád (címszerep, 1971). Jelentős versmondói tevékenységet folytatott, különösen emlékezetes Ady, József Attila, Illyés Gyula verseinek előadójaként. Utolsó művészi munkája egy rádiófelvétel volt, a Rákóczi-induló c. dokumentumjátékban Ady Két kuruc beszélget c. versét mondta el (1976. jún. 3.). Öngyilkos lett. – F. sz. Lucien (J. Anouilh: Romeo és Jeanette; Willy Loman (Miller: Az ügynök halála); címszerep (Pirandello: IV. Henrik; Csehov: Ványa bácsi); Higgins (Shaw: Pygmalion); Pierre Amiel pápai prelátus (Illyés Gy.: Tiszták); Orin (E. O'Neill: Amerikai Elektra); Ivan (Dosztojevszkij–Müller–Kapás: Karamazov testvérek); Bolinbroke (Shakespeare: II. Richard); ifjú Nagy (Bródy S.: A tanítónő); Savonarola (Th. Mann: Fiorenza); Őrnagy (Örkény I.: Tóték); Teleki László (Illyés Gy.: Különc); címszerep (Molnár F.: Liliom). – I. f. Gyalog a mennyországba (1959); Az aranyember (1962); Oldás és kötés (1962); Pacsirta (1963); Karambol (1964); Vadkacsa (televíziós film, 1964); Fény a redőny mögött (1965); Aranysárkány (1966); Egy magyar nábob – Kárpáthy Zoltán (1966); Oly korban élünk (televíziós film, 1966-67); Sellő a pecsétgyűrűn (televíziós film, 1966); Kártyavár (1967); Falak (1967); Csend és kiáltás (1968); Mocorgó (1968); Az örökös (1969); Isten hozta, őrnagy úr! (1969); Szemtől szembe (1970); Volt egyszer egy család (1972); Harminckét nevem volt (1972); 141 perc a Befejezetlen mondatból (1975). – M. Ködszurkáló (önéletrajzi jegyzetek, Bp., 1973); Verset mondok (tanulmányok, nyilatkozatok, műsorok, posztumusz összeállítás, Bp., 1978). – Irod. Hárs László: Portré retus nélkül (Tükör, 1965. szept. 14.); Hankóczi Sándor: L., a nagy varázsló (Ifjúsági Magazin, 1967. jún.); M. G. P.: L., az író, költő és hadvezér (Filmvilág, 1970. 16. sz.); Sándor Iván: Arcok, szerepek (Bp., 1971); Pályi András: L., avagy a színészet új paradoxona (Színház, 1972. máj.); Cserje Zsuzsa: L., az előadóművész (Színház, 1975. jan.); Molnár Gál Péter: L. Z. (Népszabadság, 1976. jún. 6.); Tarján Tamás: L. Z. (Kritika, 1976. 7. sz.); Thurzó Gábor: L. Z. epitáfiuma (Filmvilág, 1976. 13. sz.); Pünkösti Árpád: L. Z. örökös falai (Tükör, 1976. dec. 26.); Gyurkovics Tibor: Szindbádi szerelmek – Beszélgetés L. Z.-nal (Kortárs, 1976. 2. sz.); Radnóti Sándor: „…aki mást akar, mint mi most van.” (L. – Ady, Jelenkor, 1977. 4. sz.); Vámos László: Az utolsó szerep (Film, Színház, Muzsika, 1979. 16. sz.); Deák Attila: A L.-szindróma (Új Forrás, 1979. 3. sz.). – Szi. Juhász Ferenc: L. Z. koporsója kívül-belül teleírva mint az egyiptomi múmiabábok (vers, Új írás, 1976. 8. sz.); Szécsi Margit: L. Z. (vers, Kortárs, 1976. 12. sz.); Ágh István, Fábri Péter, Somlyó György verse (Élet és Irod., 1976. 24., 35. sz.); Nagy László: Gyászom a Színészkirályért (vers, Élet és Irod. 1977. 27. sz.); Illyés Gyula: L. Z. halála (vers, Forrás, 1978. 4. sz.); Papp Márió: L. Ványa bácsit próbál (vers, Életünk, 1978. 4. sz.); Ószabó István: L. Z. sírjánál (vers, Alföld, 1979. 4. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
