Mikoviny Sámuel
Mikoviny Sámuel (Ábelfalva, 1700 – Trencsén, 1750. márc. 26.): matematikus, mérnök és térképész, korának jelentős magyar polihisztora, a tudományos kartográfia első magyar művelője, a magyar műszaki felsőoktatás úttörője. Bécsben, Altdorfban és Jénában tanult, majd a szász hg. udvari matematikusa lett. 1727-ben Esterházy gr. hívta haza Tatára. 1728-tól 1735-ig Pozsony vm. mérnöke. Közben valószínűleg J. J. Marinoninál, a bécsi hadmérnöki ak. vezetőjénél tanult térképészetet. 1728- tól kezdve végzett hazánkban földrajzi helymeghatározásokat és felméréseket. 1731-ben kapcsolódott be III. Károly rendeletére Bél Mátyás nagyszabású földrajzi vállalkozásának előkészítő munkálataiba. A Notitia Hungariae 1735 – 1742 között megjelent négy kötetében tizenegy megyetérképe jelent meg, amely azonban csak töredékét jelenti térképészeti működésének. Térképeinek nagyobb része kiadatlan maradt. 1735- től Selmecbányán kamarai mérnök és az újonnan megszervezett bányatisztképző intézet (a bányászati ak. elődje) első tanáraként a matematika, mechanika és hidraulika stb. előadója, a földmérési és bányamérési gyakorlatok vezetője. Tanítványai közé tartozott Hell József Károly, a neves bányagépész is, akivel együtt ~ több vízemelő gépet és egyéb hidraulikus. bányagépet szerkesztett. A selmeci bányaművek energiaellátásának biztosítására korában egyedülálló méretű víztároló rendszert épített ki, mely összesen 7 millió m3 befogadó képességű 16 tárolómedencéből állt. 1746-ban megbízást kapott a Komárom vm.-i ószőnyi, tatai és almási mocsarak lecsapolására. Egyéb vízimérnöki munkái közül említést érdemel a pozsonyi Duna-szakasz árvédelmi töltéseinek fejlesztése és a Pest vm.-i Duna-szakasz szabályozásához készített vízrajzi felvétele. 1745-ben mérnökkari őrnagyként részt vett a szíléziai hadjáratban. Mint kamarai mérnök út- és hídépítésekkel is foglalkozott. A kör négyszögesítésével foglalkozó értekezéseiért és térképészeti működéséért, elsősorban Bél Mátyáshoz írt Epistola… (1732) c. munkájáért, melyben a korszerű térképezés csillagászati, mértani, mágneses és hidrografikai módszereit ismertette, a berlini tudományos ak. tagjává választotta. Sokoldalúságára jellemző, hogy említett mérnöki tevékenysége mellett kohászattal és erdészettel, továbbá régészettel is foglalkozott s mint rézmetsző is kitűnt. Az Orsz. Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tiszteletére 1950-ben Mikoviny-emlékérmet alapított, mely évenként kerül kiosztásra. – F. m. Epistola de quadratura circuli (Viennae, 1730); Epistola de methodo concinnendarum mapparum Hungariae; topographicarum, ad Mathiam Belium (Posonii, 1732); Epistola ad … D. J. J. Marinonium … Occasione questionis de quadratura circuli … (Viennae, 1739). – Irod. Irmédi-Molnár László: M. S. térképfelvételi módszere (Térképészeti Közl. 1930 – 31. 1. sz.); Faller Jenő: Adatok M. S. kamarai mérnök és építész életéhez (Térképészeti Közl. 4. sz.); Borbély Andor: Újabb adatok M. S. életrajzához (Térképészeti Közl. 1934 – 35. 1 – 2. sz.); Tárczy-Hornoch Antal: M. S. (Térképészeti Közl. 1936 – 37. 1. sz.); Tárczy-Hornoch Antal: M. S. a selmeci bányatisztképző tanintézet első tanára (Sopron, 1938); Faller Jenő: M. S. szerepe a selmeci bányászat történetében (Bány. és Koh. L. 1950. 2. sz); Tárczy-Hornoch Antal: M. S. halálának kétszázéves fordulójára (Földméréstani Közl. 1950. 1. sz.); Szalatnai Rezső: M. S. (Élet és Tud. 1955. 43. sz.); Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Bp., 1958); Purgina, Jan: S. M. 1700 – 1750 (Bratislava, 1958).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
