Móra Ferenc
Móra Ferenc (Kiskunfélegyháza, 1879. júl. 19. – Szeged, 1934. febr. 8.): író, újságíró, muzeológus. Szegényparaszt családból származott, atyja, ~- Márton foltozó szűcslegény, majd mester, anyja, Juhász Anna kenyérsütő asszony. Tanulmányait – a család szegénysége miatt – nehéz körülmények között végezte. A bp.-i egy.-en földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, de csupán egy. évig tanított mint segédtanár a Vas vm.-i Felsőlövőn. Innen még a század elején mint a Szegedi Napló munkatársa került Szegedre. A lapnak 1913 – 19 közt főszerk.-je volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt. Ez volt jóformán az egyetlen hírlap, amely nem állt a világháborús propaganda szolgálatába. 1904- től a város Somogyi Könyvtárának és a Városi Múz.-nak őre. Tömörkény István 1917-ben bekövetkezett halála után a múz. ig.-ja. Komoly értéket jelentenek az Alföldön és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással feltárt anyagokról szóló beszámoló jellegű tanulmányai: A kunágotai sírok (Régészeti tanulmány. Szeged, 1926). Hírlapi cikkei, gondosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai bravúrral felépített tárcái a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek meg. 1922-től a Világ c. liberális napilap munkatársa, majd annak megszűnése után a Magyar Hírlapban jelentek meg tárcái, az utóbbinak haláláig főmunkatársa volt. Tagja volt a Petőfi (1915) és a Kisfaludy Társ.-nak (1931). Pályáját versírással kezdte (Az aranyszőrű bárány, elb. költemény, Szeged, 1902; Szegénysoron, Szeged, 1905), később is írogatott verseket (Könnyes könyv, Bp., 1920). Elbeszéléseiben és regényeiben a parasztság kiszolgáltatottságának egyik legérzékenyebb ábrázolója. Szépprózáját kitűnő mesélőkészség, higgadt humor és az élőbeszédhez közelálló világos magyaros stílus jellemzi. Mint publicista játékosan, ironikus irányban is bátran bírálta a Horthy-korszak társadalmi igazságtalanságait és visszásságait. Ennek adott hangot a Hannibál feltámasztása c. regényében, amely az író életében önállóan nem jelenhetett meg, csak 1955-ben adták ki Szegeden, 1956-ban pedig Hannibál tanár úr címmel filmre vitték. 1905-ben ismerkedett meg Szegeden Pósa Lajossal, aki az ifjúsági irodalom felé fordította érdeklődését. 1905-től Az Én Újságom c. gyermeklapba írt, 1922-ig több mint ezer írása jelent itt meg. Ifjúsági művei, amelyeknek ihlető anyagát gyermekkori élményei szolgáltatták a m. ifjúsági irodalom klasszikusává tették. Meleg barátság fűzte Juhász Gyulához. Művei több idegen nyelven is olvashatók. – F. m. Rab ember fiai (Bp., 1909); Mindenki Jánoskája (Bp., 1911); Csilicsali Csalavári Csalavér (Bp., 1912); Filkó meg én (Bp., 1915); Kincskereső kis ködmön (Bp., 1918); Dióbél királyfi (Bp., 1922); A festő halála (r., Bp., 1921, később Négy apának egy leánya címmel jelent meg); Georgikon (elb., Bp., 1925); Nádihegedű (elb., Bp., 1927); Ének a búzamezőkről (r., Bp., 1927); Beszélgetés a ferdetoronnyal (elb., Bp., 1927); Véreim (elb., Bp., 1927); Sokféle (elb., Bp., 1927); Egy cár, akit várnak (elb., Bp., 1930); Aranykoporsó (történelmir r., Bp., 1932); Daru-utcától a Móra Ferenc-utcáig (önéletrajzi r., Bp., 1934); Utazás a földalatti Magyarországon (elb., Bp., 1935); Parasztjaim (elb., Bp., 1935); Dióbél királykisasszony (Bp., 1935); Napok, holdak elmúlt csillagok (elb., Bp., 1935); Válogatott elbeszélések (Bp., 1944); Válogatott ifjúsági művei (Bp., 1955); Összegyűjtött Művei (Bp., 1958); Memento (Bp., 1967). – Irod. Juhász Gyula: M. F. ezeregy élete (Literatura, 1927); Emlékkönyv M. F. 30 éves írói jubileumára (Bp., 1932); Illés Endre: A történelmi regény konjuktúrája (Nyugat, 1933); Goitein György: M. F. az író (Szeged, 1934); Kardos László: M. F. (Nyugat, 1935); Gál Ferike Jolán: M. F. (Bp., 1938); Tárnok László: A költő M. F. (Szeged 1942); Csongor Győző: M. F. munkássága (Szeged, 1954); D. Szemző Piroska: M. F. (Nagy magyar elbeszélők, Bp., 1955); Földes Anna: M. F. (Bp., 1958); Kosztolányi Dezső: M. F. (Írók, festők, tudósok, II., Bp., 1958); Móricz Zsigmond: M. F. (Irodalomról, művészetről, II., Bp., 1959); Ortutay Gyula: Írók, népek, századok (Bp., 1960); Vajda László: M. F. útja (Szeged, 1962); Péter László: M. F. (Tiszatáj, 1964): Magyar László: M. F. élete (Bp., 1966).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
