Nagy Ferenc
Nagy Ferenc (Bisse, 1903. okt. 8. – Farifax, Virginia, USA, 1979. jún. 12.): kisgazdapárti politikus, miniszterelnök. Kisparaszti családból származott. Hat elemit végzett. 1931-ig szülei földjén gazdálkodott. A 20-as évek elejétől írt cikkeket a helyi lapokba, 1924-ben lépett be a Nagyatádi-féle Kisgazdapártba, 1928-tól 1930. júl.-ig a párt megyei alelnöke. 1930-ban Tildy Zoltánnal és másokkal együtt megalakította az ellenzéki FKgP-ot, amelynek 1930. okt. 12-től 1945. augusztus 20-ig főtitkári tisztét töltötte be. 1939-ben kisgazdapárti programmal ogy.-i képviselővé választották. Egyik kezdeményezője a M. Parasztszövetség létrehozásának, 1941. szept. 28-tól 1943. nov. 3-ig annak elnöke. A háború alatt szerepet vállalt a függetlenségi mozgalomban, részt vett a Történelmi Emlékbizottságban, aláírta annak kiáltványát. Támogatta a FKgP és a MSZDP közeledését, majd a pártszövetség megkötését. A német megszállás idején 1944. ápr. 12-től okt. 10-ig a Gestapo foglya volt, 1944. október 15-én szabadult. A Szálasi-puccs után illegalitásba vonult. 1945. január 18-a után Pesten azonnal hozzákezdett a FKgP és a Magyar Parasztszövetség újjászervezéséhez; 1945. ápr.-tól a Parasztszövetség, 1945. aug. 20-tól a FKgP elnöke. 1945. jan. 20-tól a Bp.-i Nemzeti Bizottság, majd 1945. ápr.-tól 1945. nov. 4-ig az Ideiglenes Ngy. tagja. 1945. nov. 4-től ogy.-i képviselő. Fontos állami tisztségeket töltött be: 1945. máj. 11-től nov. 15-ig újjáépítési min.; 1945. nov. 29-től 1946. febr. 5-ig a nemzetgyűlés elnöke, s ezzel egyidejűleg 1945. dec. 7-től 1946. febr. 2-ig a Nemzeti Főtanács tagja. 1946. febr. 4-től 1947. jún. 1-jéig miniszterelnök. 1947. jún. 1-jén Svájcban, ahol szabadságát töltötte, az MKP kényszerítésére lemondott pozíciójáról. Az FKgP PB 1947. jún. 3-án kizárta a pártból; okt. 7-én megfosztották állampolgárságától. Az USA-ban telepedett le. 1947-51-ig gazdálkodó volt, 1951-ben bekapcsolódott a m. emigráció tevékenységébe. A Magyar Nemzeti Bizottmánynak alapító tagja, helyet foglalt annak Végrehajtó Bizottságában, majd 1955-57-ig a szervezet alelnöki posztját bízták rá. 1957-ben beválasztották a strassburgi Forradalmi Tanács Intézőbizottságába. 1947-ben részt vett a Nemzetközi Parasztunió megalakításában, amelynek 1948-64-ig alelnöke, 1964-70-ig elnöke volt. 1954-ben, 1955-ben majd 1962-ben az amerikai külügymin. felkérésére távol-keleti körutat tett. 1963-tól 70-ig mintegy négyszáz amerikai egyetemen és college-ban tartott előadást. A kaliforniai Berkeley Egy, 1957-ben díszdoktorává avatta. 1970-től felesége betegsége miatt visszavonult a politikai tevékenységtől. Kitüntették a M. Szabadság Érdemrenddel (ezüst, 1946). – F. m. Öt millió magyar a Golgotán (Bp., 1932); A Magyar Paraszt Szövetség programja (Bp., 1941); Mit kell tudni a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári pártról? (Bp., 1945); Négy beszéde a demokráciáról, köztársaságról, koalícióról (Bp., 1946); The Struggle Behind the Iron Curtain (New York, 1948). – Irod. Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1944-1947 (Bp., 1975); Huszár Tibor: Beszélgetések (Bp., 1983); Vida István: Nagy Ferenc (V. I.: Politikus pályák, Bp., 1984); Gosztonyi Péter: Találkozásom N. F.-cel (Bécsi Napló, 1984. márc.-ápr.); Hőgye Mihály: N. F. tervezett hazalátogatása és halála (Új Látóhatár, 1989. 1. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
