Szenczi Molnár Albert
Szenczi Molnár Albert (Szenc, 1574. aug. 30. – Kolozsvár, 1639. jan. 17.): ref. pap, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító. ~ János apja. Nagyapja Mátyás király katonája volt, a Székelyföldről került Pozsony vm -be, hol molnár lett, apja is az volt. 1584-től Szencen, 1586-ban Győrben, 1587-től Göncön, 1588-tól Debrecenben tanult. 1590-ben Kassán volt nevelő. 1590-től Wittenbergben, 1592-ben Heidelbergben, 1593-tól 1596-ig Strassburgban, 1597-től 1599-ig Heidelbergben tanult. Majd 1600-ig Szencen tartózkodott és bejárta a Felvidéket. 1600-tól Herbornban tanult. 1601-ben corrector volt Frankfurtban, 1602-ben Ambergben házitanító. 1603-ban Altdorfban latin-magyar szótárát kezdte el írni. 1604-ben Nürnbergben tartózkodott, hogy szótára kinyomtatását gondozza. Prágában a Rudolf kir.-nak ajánlott munkát személyesen adta át az uralkodónak, ott megismerkedett Keplerrel is. 1605-től Altdorfban, 1607- től Marburgban, 160-től Oppenheimben élt Móric hesseni fejedelem pártfogoltjaként. 1612-től Rohoncon udvari pap volt gr. Batthyány Ferenc dunántúli főkapitánynál. 1614-ben rövid ideig Komáromban pap. 1614-ben beutazta Erdélyt. A Bethlen Gábor fejedelem által felajánlott tanári állást nem fogadta el, 1615-ben visszament Németo.-ba, Ambergben segédtanító lett. 1615-től Oppenheimben kántor és iskolamester, 1619-től Heidelbergben, 1622-től Hanauban lakott. 1624-ben hazajött Kassára, ahol Bethlen Gábor gondoskodott ellátásáról, s így kizárólag tudományos és írói tevékenységet folytatott. 1626-tól haláláig Kolozsvárt élt. Céltudatos tudós volt, ki egész élete művével használni akart. Latin szótárával, mely átdolgozásokkal a 19. sz. közepéig használatban volt, megnyitotta a m. értelmiség előtt az utat az európai tudományosság felé. Latin nyelvű m. nyelvtanával Sylvester János után elsőnek ismertette meg Európával a m. nyelv sajátosságait. A ref. egyházat megajándékozta a zsoltárokkal, a javított Károlyi-bibliával, Kálvin Institutiója fordításával, a Heidelbergi Kátéval, a Scultetus-féle prédikációgyűjteménnyel. Hatása a m. irodalmi nyelv, a m. verselés fejlődésére korszakalkotó. – F. m. Dictionarium latino-ungaricum és Ungaro-latinum (Nürnberg, 1604); Psalterium ungaricum… (Herborn, 1607); Kis Cathechismus (Heidelberg, 1607); Szent Biblia.. . (Hanau, 1608); Novae grammaticae ungaricae … lifbri duo (Hanau, 1610); Postilla Scultetica… (Oppenheim, 1617); Az keresztényi religióra és igaz hitre való tanítás… (Hanau, 1624). – Irod. Jancsó Benedek: Sz. M. A. (Kolozsvár, 1878); Dézsi Lajos: Sz. M. A. Naplója, levelezése és irományai (kiadta Dézsi Lajos, Bp., 1898); Varga Bálint: Sz. M. A. élete és írói működése (Bp., 1932); Árokháty Béla: Sz. M. A. és a genfi zsoltárok zenei ritmusa (Kecskemét, 1934); Kerékgyártó Elemér: Sz. M. A. zsoltárai magyar verstörténeti szempontból (Bp., 1941); Turóczi-Trostler József: Sz. M. A. Heidelbergben (Bp., 1955); Gálgi László: Sz. M. A. zsoltárverse (Bp., 1958); Tolnai Gábor: M. A. éneke (Bp., 1958); Szathmári István: Sz. M. A. és irodalmi nyelvünk (Bp., 1964); Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez (I. Bp., Szeged, 1965).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
