Szentiványi Lajos
Szentiványi Lajos (Déva, 1909. júl. 6. – Bp., 1973. szept. 9.): festőművész, Munkácsy-díjas (1950, 1956), Kossuth-díjas (1957). Előbb az Iparrajzisk.-ba iratkozott be, majd a Képzőművészeti Főisk.-n Benkhard Ágost osztályán, ill. a mester vezetése alatt álló miskolci művésztelepen tanult tovább (1930–37). A főisk.-n Rudnay Gyula, Csók István, Réti István és Vaszary János korrektúráit is látogatta. Tanulmányai befejeztével elnyerte a római és a Balló Ede-ösztöndíjat is. Ez utóbbi segítségével hosszabb külföldi tanulmányutat tett. Egy ideig Kárpátalján dolgozott, itt készült A két család c. nagyméretű képe, amelyet – többszöri átdolgozás után – 1946-ban állítottak csak ki. A negyvenes évek elején festett képeit befelé fordulás, lírai megnyilatkozás jellemzi, többnyire az est hangulatát ábrázolta (Kettesben estefelé, 1942; Hajóhíd holdvilágnál, 1943; Esti látogató, Olvasás közben). Művei 1943-ban csoportos kiállításon szerepeltek a Nemzeti Szalonban, Petrovics Elek rendezésében, majd a genfi és a bázeli m. kiállításon kerültek képei a közönség elé. A II. világháború után alapító tagja lett a Művészek Szabad Szakszervezetének és 1952–54-ben a Művészeti Dolgozók Szakszervezetében a festőszakosztályt vezette: 1946-ban a szakszervezet helyiségében, 1947-ben a Nemzeti Szalonban állították ki képeit. 1947-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Min. ösztöndíjával egy évet töltött Franciao.-ban. Sok képet festett Párizsban, Cannes-ban és más délfranciao.-i helységekben. Itt készült alkotásait Bartha László és Duray Tibor műveivel együtt a párizsi Galerie Guenegaudban mutatták be, Bp.-en 1948-ban a Fényes Adolf Teremben állították ki. Csendéletein, tájképein ekkor már tudatosan kerülte a formák plasztikus megfogalmazását, egyedül színérzékenységére támaszkodva komponálta műveit. 1945-től kezdődően minden nagyobb kiállításon részt vett. 1946-ban megkapta a Szinyei-grafikai díjat, 1955-ben Bp.-en a mai Derkovits-teremben, 1963-ban a Debreceni Képcsarnokban volt önálló kiállítása, az utóbbin főleg tájképekkel vett részt. 1960-ban a Velencei Biennalé m. anyagában szerepelt tizenöt festménye. Az ötvenes évek végétől érdeklődése a monumentális művészet felé is fordult. Jelentős alkotása a Csepeli Papírgyár kultúrháza számára készített hatalmas falfestménye, amely a papír felhasználásának útját ábrázolja a szellemi élet területén. Huszonhat négyzetméteres seccót készített a nyomdaipari dolgozók bp.-i Dániel úti üdülőjébe. Két sgrafittója díszíti a szegedi Tisza Szállót. Negyvenkét négyzetméteres falképét a pápai pártházban 1965-ben fejezte be. 1952–54-ben a Színház- és Filmművészeti Főisk.-n volt óraadó tanár, 1957-ben az Iparművészeti Főisk.-ra, majd a Képzőművészeti Főisk.-ra nevezték ki alakrajztanárnak. – Irod. Szíj Rezső: Sz. L.-ról (Művészet, 1966. 7. sz.); Újvári Béla: Sz. L. festészetéről (Művészet, 1972. 9. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
