Szilágyi Mihály
Szilágyi Mihály (? – Konstantinápoly, 1461): hadvezér és kormányzó, a Hunyadikor jelentős politikusa. 1456-ban nándorfehérvári kapitány, 1457 – 58-ban és 1460-ban macsói bán, 1458-ban kormányzó, 1460-tól erdélyi vajda és az alsó részek főkapitánya. Középbirtokos nemesi családból származott, apja ~ László. Nővére, ~ Erzsébet révén Hunyadi János sógora, Hunyadi János, ill. a Hunyadi-család lelkes, ha nem is önzetlen híve, Hunyadival együtt harcolt a török ellen a várnai és a rigómezei csatában (1448). Az utóbbiban fogságba esett, de a szultán szabadon engedte. Személyes ellenfele volt Brankovics Györgynek, aki ~t 1455-ben meg akarta gyilkoltatni. Viszonzásul elfogatta Brankovicsot és csak 60 000 aranyforint váltságdíjért engedte szabadon. Ettől kezdve Szerbia uralmára törekedett, de ez a Brankovicsok kihalása után, 1458-ban sem sikerült. A nándorfehérvári csata (1456) idején a vár kapitánya, a csata után újjáépítője. Része volt Cillei Ulrik meggyilkolásában, de szabad maradt, amikor a Hunyadiakat Budán elfogták. Hunyadi László lefejezése után átvette a Hunyadiak pártjának vezetését. 1457 – 58-ban macsói bán volt (1460-ban is). Lengyel és m. zsoldosokkal hadat indított a kir. ellen, megostromolta és elfoglalta a királyhű erdélyi városokat (Beszterce, Szeben, Segesvár). Előbb Mátyás szabadon bocsátása, majd Vitéz Jánossal együtt királlyá választása érdekében harcolt, de döntést nem tudott kierőszakolni. A Garai-párt leszerelése érdekében Erzsébettel együtt kötötte meg a szegedi szerződést (1458. jan. 12.). Mátyást királlyá, ~t öt évre kormányzóvá választották, de a tényleges kormányzásból Mátyás hónapok alatt kizárta, mire ~ visszavonult és tétlenül szemlélte a török előnyomulását. Mátyás ~ lemondását követelte, ekkor Garai Lászlóval és Újlaki Miklóssal Simontornyán szövetkezve (1458. júl. 26.) Mátyás ellen vonult. A kir. a besztercei grófsággal vonta újra a maga pártjára. Hatalmának elvesztésébe azonban nem tudott belenyugodni, 1459-ben újra Mátyás ellen fordult, aki Világos várába záratta, s akit ezért hálátlansággal vádoltak. Kilenc hónap után börtönéből csak úgy szabadulhatott, hogy a török elleni harcot vállalta. Kiszabadulása után 1460-ban erdélyi vajda és az alsó részek kapitánya lett. 1460. nov. 8-án túlnyomó török erővel ütközött meg. Elfogták és Konstantinápolyba vitték. A szultán lefejeztette, miután nem volt hajlandó elárulni Nándorfehérvár sebezhető pontjait. – Irod. Fraknói Vilmos: Sz. M. Mátyás király nagybátyja (Bp., 1913). – Szi. Kisfaludy Károly: Sz. M. szabadulása (színmű, Pest, 1822); Vörösmarty Mihály: Sz. a világosi várban (vers, 1822 – 23).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
