ejt
ejt – ‘esni enged’; ‘harcban leterít’: lám mendent te ejtesz, ki tevéled küzdik (Ének Szent Lászlóról, 15. század); ‘kimond’. Származékai: ejtés; ejtőzik (‘evés után pihen’, tehát ‘elejti magát’).
Az esik ige származéka műveltető t képzővel. A szótőben végbement s ⇨ j hangfejlődés közbenső állomása egy olyan h-féle hang lehetett, amely az ihlet szóban hangzik. Hasonló viszonyban áll a feslik–fejt igepár.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
